Népszámlálás 2011

Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten


Kogălniceanu Program
 

ez a mi munkánk
Európai parlamenti jelenlét
hírlevél
aktuális pályázatok
kiadványok
kulturális naptár
archív honlapunk
oktatási adatbázis
választási honlapunk

Dokumentumok - Alapszabályzat

MEMORANDUM Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogállásáért

 

Preambulum

Alulírottak, Székelyföld választott önkormányzati tisztségviselői és parlamenti képviselői, régiónk és közösségünk jövője iránti felelősségünk tudatában, az alábbi Memorandum közzétételével kívánjuk felhívni Románia és az Európai Unió közvéleményének figyelmét mindazokra a problémákra, amelyek akadályozzák Székelyföld szerves fejlődését, és veszélyeztetik az évszázadok óta itt élő, a régióban abszolút többséget alkotó magyarok nemzeti közösségként való megmaradását.

A 12.000 négyzetkilométer alapterületű, közel egymilliós lakosságú (amelynek több mint háromnegyede magyar) történelmi Székelyföld Románia közepén fekszik. Bár történelme során sajátos földrajzi, történelmi, gazdasági, kulturális és politikai identitású egységes régióvá vált, ma közigazgatásilag mégis széttagolt: Hargita és Kovászna megye teljes területét, valamint Maros megye egy részét lakják székelyek, néhány település pedig e megyék határain kívül esik. A székely társadalom az 1200-as évektől kezdődően közigazgatási értelemben székekbe rendeződött: az említett három megye területén található Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kászonok, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék és Bardocz-Miklósvárszék. Az erdélyi szász székekhez hasonlóan a székely székek autonómiája területi önkormányzatként működött, saját közigazgatással, sajátos társadalmi és közigazgatási felépítéssel, sajátos jogokkal és különleges státussal rendelkeztek.

Bár a széki közigazgatási rendszer már korábban megszűnt, a fél évszázados kommunista önkényuralom kitartó erőfeszítése ellenére sem sikerült megtörni a székelyföldi sajátos identitást, az itt élő nemzedékek évszázados autonómiatörekvéseit nem tudták elfojtani. Ma, az európai joggyakorlatnak megfelelően, lehetőség lenne ismét különleges jogállást biztosítani Székelyföldnek de: nyíltan vagy burkoltan még mindig tovább él a székelyföldi sajátos identitás felszámolására irányuló szándék.

Az 1989-es fordulat után a romániai magyar nemzeti közösség - demokratikus úton, és kizárólag békés, törvényes eszközökkel - folyamatosan küzd a román többséghez mérhető teljes és tényleges esélyegyenlőség biztosításáért. A megoldást a magyar közösség vezetői a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiaformák törvényi kereteinek biztosításában látják. Az autonómia-folyamat fontosabb lépései a lassú demokratizálódás elmúlt húsz évében a következők:
• A romániai magyarokat 1990 óta Románia törvényhozásában képviselő politikai érdekvédelmi szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) már megalakulásakor megfogalmazta a magyarság belső önrendelkezéshez való igényét, illetve ennek közjogi formáit, a különböző közösségi autonómiák létrehozását. Ennek az igénynek megfogalmazása a Kolozsvári Nyilatkozat (1992. október 24.).
• Az RMDSZ Románia Európa Tanácsba való felvétele alkalmával (1993. augusztus 26.) Memorandumot terjeszt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé, amelyben ismételten kinyilvánítja a romániai magyar közösség belső önrendelkezéséhez való jogát, és kéri a magyarok államalkotó tényezőként való elismerését. Az ez alkalommal született 176/1993-as számú  ET-ajánlás  tiszteletben  tartására  Románia  kötelezettséget  vállalt,   de  a  közösségi autonómia jogi kereteinek megteremtése azóta sem történt meg.
• Az RMDSZ 1993 őszén (november 14.) elfogadja törvénytervezetét a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről, amelyben meghatározza háromszintű autonómia-programját: a kulturális, a sajátos státusú települési önkormányzati és területi alapú autonómiát. A törvényhozás román többsége alkotmányellenes jellegére hivatkozva elutasítja a tervezetet.
• Románia Alkotmányának módosítása (2003).során nem sikerül az alaptörvénybe foglalni a kisebbségi közösségek kulturális és területi autonómiához való jogát.
• Az erdélyi magyar közösségi autonómiák széles társadalmi támogatásának megjelenítésére Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) néven civil-politikai mozgalom alakul (2003. december 15.).
• Románia Parlamentje alkotmányellenes jellegére hivatkozva elutasítja Székelyföld területi autonómiájának statutum-tervezetét. (2004). Ugyanez a sorsa a következő parlamenti ciklusban ismét benyújtott tervezetnek (2005).
• Az RMDSZ kidolgozza a Nemzeti Kisebbségek Jogállásáról szóló törvénytervezetet (2004), amelyet a Velencei Bizottság is pozitívan véleményez. A kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának jogi keretét is megteremtő tervezetet a kormány elfogadja és a parlament elé terjeszti (2005), de ott bizottsági szinten megreked, mindmáig nem készült róla jelentés.
• 30 székelyföldi települési önkormányzat helyi népszavazás kiírását kezdeményezi Székelyföld sajátos jogállású közigazgatási régióhoz való tartozás tárgyában. A referendumok kiírásáról szóló határozatokat a prefektusok rendre hatálytalanítják. (2006-2007).
• 2007-ben több mint 210.000 székelyföldi választópolgár mond igent Székelyföld területi autonómiájára.
• Az elmúlt évek parlamenti és kormányzati munkája nyomán bővült az anyanyelvű oktatás, valamit az anyanyelvhasználat a helyi közigazgatásban. Az igazságszolgáltatásban bár létezik a törvényes keret az anyanyelv használatára, sok helyen ezt maguk a bírák nem teszik lehetővé.
•A következő évek legfontosabb feladata a kollektív jogok kialakítása, elfogadtatása lesz!

Jelen Memorandum újabb határozott lépés kíván lenni e folyamatban. Jelzi azt, hogy a másfélmilliós, számbeli kisebbségben levő romániai magyarság és annak részeként a tömbben élő, Székelyföldön regionális többséget alkotó székelyek nem hajlandók lemondani sem szülőföldjükről, sem sajátos közösségi identitásukról.


teljes dokumentum pdf-ben »