Népszámlálás 2011

Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten


Kogălniceanu Program
 

ez a mi munkánk
Európai parlamenti jelenlét
hírlevél
aktuális pályázatok
kiadványok
kulturális naptár
archív honlapunk
oktatási adatbázis
választási honlapunk

Hírek

Az Európai Unió jövője a nemzeti-etnikai kérdés rendezésétől függ - Markó Béla előadása az Európai Parlamentben tartott kisebbségi konferencián
2011. 10. 18.

- Az Európai Uniónak közösen kell megoldásokat keresnie a nemzeti, kulturális, nyelvi identitások védelmére: az Unió jövője ugyanis nem elsősorban a gazdasági válságra adott válaszoktól függ, hanem a rendkívül komplex – természetesen gazdasági elemeket is tartalmazó – nemzeti identitások egybeillesztésétől – jelentette ki Markó Béla kedden, Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A miniszterelnök-helyettes az RMDSZ EP-képviselői, Winkler Gyula és Sógor Csaba által szervezett kisebbségi konferencián tartott előadást a nemzeti identitás kérdésének európai vonatkozásairól, a romániai magyar érdekvédelmi politizálás alapvető kérdéseiről. A rendezvényen jelen volt az Európai Parlament kisebbségi frakció-közi csoportjának számos képviselője is.  

Beszédében Markó Béla áttekintést nyújtott a romániai magyar érdekvédelmi politizálás két évtizedének fontosabb eredményeiről, de alapvető gondjairól és dilemmáiról is. Mint mondta, 1989. után a jogfosztott magyar közösségnek szinte a nulláról kellett kezdenie a kisebbségjogi keretek kialakítását. - A küzdelem még ma sem ért véget, de sokat léptünk előre főként az anyanyelvű oktatás, az elállamosított egyéni és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása, a magyar nyelv, illetve a nemzeti szimbólumok nyilvános használata terén. Ezzel szemben a kollektív jogok elfogadtatása és a különböző autonómia-formák kiépítése még mindig várat magára – tette hozzá a miniszterelnök-helyettes, aki egyben felhívta a figyelmet annak a jelentőségére, hogy a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek, köztük az erdélyi magyarok, nem a volt Jugoszláviaihoz hasonló, véres etnikai konfrontációt, hanem minden esetben a politikai eszközöket, a többséggel való párbeszédet, az együttműködést választották. Ez a konstruktív politizálás annak a felismerésnek is köszönhető, hogy a magyar közösségeknek alapvető érdekük az általános demokratikus értékek mielőbbi kiteljesítése, és ezt, akárcsak a többségi társadalmak, az európai integrációtól remélték. „Úgy véltük, hogy az Európai Unió garanciát jelent ezeknek a jogoknak a védelmére, és ezért nekünk azon kell lennünk, hogy országunk sürgősen tagjává váljon ennek az államszövetségnek. (...) Az integrációs cél nemzeti konszenzust teremtett mindenütt, és ez a szolidáris erőfeszítés nemcsak a társadalmi, hanem az etnikai béke fennmaradásához is jelentősen hozzájárult” – mutatott rá Markó Béla, aki viszont nem tagadta azt, hogy ez az Unióval szemben támasztott jogos elvárás egy hatalmas paradoxonba ütközik: a kisebbségek ugyanis attól a globalizálódó Európától remélték és remélik a kisebbségi jogok érvényesítését, a különböző autonómia-formák kötelező normaként való elfogadását, amely azzal küszködik, hogy akadálytalan, közös kommunikációs és döntéshozatali mechanizmusokat alakítson ki, és ugyanakkor nem igazán tud valamit is kezdeni a huszadik-huszonegyedik századi bevándorlók kérdésével vagy a romakérdéssel sem. Mint mondta, az RMDSZ vezetőjeként az elmúlt két évtizedben számos alkalommal tapasztalhatta, hogy az Európai Unió, az Európa Tanács és az EBESZ a nemzeti-etnikai-kisebbségi kérdés iránti érdeklődésében az emberjogi érvek mögött többnyire biztonságpolitikai megfontolások húzódtak meg, de ez az érdeklődés is, akárcsak az Amerikai Egyesült Államok esetében, egy néhány éves nyitás után eltompult és fokozatosan a háttérbe szorult. „Akkor hát, vajon nem bizonyult-e illúziónak a globalizáció kínjaival szembesülő Európától várni a támogatást a nemzeti vagy etnikai egyenjogúság érvényesítéséhez? Ma is állítom, hogy nem mi tévedtünk, amikor azt gondoltuk, hogy az Európai Uniónak közösen kell megoldásokat keresnie a nemzeti, kulturális, nyelvi identitások védelmére, és minden látszat ellenére ma sem a gazdasági kihívásra válaszolni a legnehezebb, hanem a nemzeti identitásokhoz kapcsolódó problémákra” – szögezte le Markó Béla, aki ehhez kapcsolódóan felrótta, az Európai Unió kritériumrendszere egyáltalán nem segíti az erdélyi magyarságot abban, hogy külön gazdasági fejlesztési régiót hozzon létre. „Mi romániai magyarok rossznak tartjuk, hogy az Eurostat rendkívül kis mozgási lehetőséget hagyott a gazdasági fejlesztési régiók kialakítására, és nem vette figyelembe, hogy a mennyiségi kritérium mellett legalább olyan fontosak a történelmi vagy akár az etnikai szempontok is. Az Európai Unió távol áll attól, hogy elismerje, a sajátos megoldások, például az etnikai szempontot is érvényesítő autonómiák nagyon is működőképesek lehetnének” – szögezte le a politikus. „A jövő attól függ, hogy miképpen értelmezzük ezt az integrációt: a nemzeti identitások fokozatos feloldódását, egy közös európai identitásba való beolvadását tervezzük-e – és akkor esetleg kudarcot vallunk – , vagy pedig magát az európai identitást egy olyan mozaiknak látjuk, amelynek kívülről ugyan megvannak a közös azonosítási jegyei, belülről viszont színes, erőteljes tarkaságot jelent, amelyben minden nemzet és etnikum rendelkezik eszközökkel identitásának megőrzésére (...) Gyengének és túlbürokratizáltnak vélek egy olyan Európát, amely fél a nemzeti sajátosságoktól, és mindannyiunkat Prokrusztész-ágyba akar kényszeríteni, népeket is, mezőgazdasági és ipari termékeket, gyógyszereket is. Azt hiszem, hogy a közeljövő nagy kihívása lesz erre a dilemmára jól válaszolni” – összegzett előadásában a miniszterelnök-helyettes. - Eljött az ideje, hogy uniós szinten közös konklúzióra jussunk a kollektív jogokat illetően, eljött az ideje annak, hogy végre áttörjük az emiatt kialakult köztünk lévő falat – vonta meg a tanácskozás konklúzióját Markó Béla.

 



Címkék: Brüsszel, Markó Béla, Sógor Csaba, Winkler Gyula
Archívum »