Vincze Loránt

a FUEN-nek vissza kell térnie a gyökerekhez

2016.05.25. | FUEN
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


a FUEN-nek vissza kell térnie a gyökerekhez

Hogyan gondolja újra az őshonos kisebbségek szervezetét az első közép-kelet-európai elnök? Lesz-e folytatása a MinoritySafePacknek? Mit hoz a menekültválság? Vincze Lorántot, az RMDSZ jelöltjét választották meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) új elnökévé szombaton, a szervezet Boroszlóban tartott kongresszusán. Vincze a FUEN-ben alelnöki tisztséget töltött be korábban, alelnöki mandátuma alatt készült el a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag, amelynek összeállításában aktívan részt vett. Vinczét a három éves elnöki mandátumában tervezett munkájáról kérdeztük, illetve arról is beszélgettünk, hogy az őshonos kisebbségek és a menekültek, bevándorlók milyen védelmi jogi keretre számíthatnak az EU-ban, amely folyamatosan hárít, amikor a kisebbségi jogi szabályozás a téma. 

Miért fontos a FUEN elnöksége egyrészt az RMDSZ számára, másrészt ön miért tartja fontos tisztségnek? 
Azt gondolom, hogy nemcsak az RMDSZ-nek, hanem az erdélyi magyarságnak is rendkívül fontos az, hogy a legnagyobb európai kisebbségi szervezet elnökét adja. Ezáltal az eddiginél nagyobb eséllyel jelennek majd meg az erdélyi magyarság törekvései, a jogfosztásaink, a különböző gondjaink abban az európai keretben, amelyet a FUEN nevében való fellépés tesz lehetővé. Ugyanakkor összmagyar érdek is, a kárpát-medencei magyarság témáinak brüsszeli képviseletét jelenti. Végül a közép-kelet-európai térség kisebbségei számára is fontos, hogy a FUEN vezetésének kiválasztásában hangsúlyeltolódás történt, immár innen származik az elnök – erre a szervezet fennállásának 67 évében nem volt példa, ez ráirányítja a figyelmet, hiszen itt van Európa legtöbb megoldatlan kisebbségi kérdése. A térség szervezeteinek összezárásának is köszönhetem a megválasztásom: a közgyűlésen a viták során, majd a választáson mögém álltak. 
Szerepet játszott elnökké választásában az a tény, hogy a magyar kisebbség a legnagyobb kisebbség Európában? 
– Leginkább az számított, hogy az RMDSZ-t aktívnak látták, sőt, proaktívnak. Mi javasoltuk a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést. Ebben aztán a Dél-Tiroli Néppárt volt stratégiai partnerünk, és végül a FUEN kisebbségi szolidaritása alatt valósítottuk meg, és sok más európai partnerrel együtt. Szakértelemben, anyagi hozzájárulással is sokat befektettünk ebbe a munkába. Az RMDSZ részéről mindvégig én koordináltam ezt a területet, és már a 4. kongresszusnál tartunk, amikor ebben a témában hallanak beszámolni a küldöttek. Ugyanakkor azt is tudják, hogy nemcsak egy ügynek vagyok a támogatója, nemcsak az erdélyi magyarság és általában a magyarság ügyeinek támogatását tartom fontosak, hanem brüsszeli, európai keretbe helyezem minden közösség törekvéseit. Hiszen közös érdek, hogy létrejöjjön egy európai kisebbségi keretszabályozás. Az RMDSZ-nek is ez a legfontosabb külpolitikai célkitűzése. Tehát ezek a dolgok mind arrafelé mutattak, hogy érdemes volt belevágni a FUEN elnöki tisztségéért zajló megmérettetésbe. 
Milyen súllyal, képviseleti erővel rendelkezik, rendelkezhet a FUEN az uniós erőtérben, hogyan tud eredményeket elérni egy olyan közegben, amely nem ismeri el a kisebbségi közösségekhez tartozó személyek kollektív jogait, és ezen felül - bár nyilván, más jellegű, de mégis egy kisebbségi vonatkozású - migrációs problémával is szembesül? 
– Válságok mindig vannak. Az Európai Unió folyamatosan bukdácsol egyik válságból a másikba. A mostani válságnak az a sajátossága, hogy igencsak mély érzelmeket kavar fel, hiszen emberekről, embertömegekről van szó, ebben a tekintetben más, mint mondjuk a gazdasági válság. Felfokozott hangulatban tartja ez a kérdés a teljes Európát, elég, ha megnézzük az ausztriai elnökválasztás által felkorbácsolt érzelmeket. Az őshonos kisebbségek kérdésköre soha nem volt a legelső a listán az EU-ban, és valóban nem is várható az, hogy legelőre kerül, nekünk az a dolgunk, hogy megtaláljuk a módját, hogy figyeljenek ránk, megoldandó kérdésnek tartsák. Vannak erős régiók az EU-ban – például dán, német tartományok, amelyek autonóm jogkörökkel bírnak, olyanok, amelyek fellépnek a nemzetközi porondon, például a belgiumi németek, a német-dán határvidék vagy a dél-tiroliak. Az ő pozitív példájuk által lehet elérni, hogy csatornákat nyissunk a többség felé, hiszen a többség részéről kell meggyőzni a politikusokat, döntéshozókat, szakértőket, civileket, hogy álljanak mellénk, hiszen csak így törhetjük meg az európai közönyt, amely az őshonos kisebbségek védelmének kérdését övezi. 
Nem csupán a kollektív jogokat utasítja el az unió, hanem minden egyebet is, ami az őshonos kisebbségek védelmével kapcsolatos. Erre való hivatkozással utasították el a Minority SafePack polgári kezdeményezést is, mondván, nem uniós kompetencia. Ezt nem tudjuk elfogadni, a mi dolgunk az, hogy meggyőzzük az uniót, hogy érdemben foglalkozzon az őshonos kisebbségek ügyével, hiszen évszázadok óta élnek Európa