Jakab Szilárd

Az állatorvos, aki előtt nincs lehetetlen

2016.05.09. | Önkormányzati választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Az állatorvos, aki előtt nincs lehetetlen

Jakab Szilárd állatorvos nagyszabású tervekkel néz a jövőbe. Zetelaka határában már elkezdődött egy komplex állatorvosi klinika építése, ahol nagyobb területen, fejlettebb technológiával láthatják el a háziállatokat. Nemcsak a helybeliek járnak hozzá, rengetegen keresik meg a környék településeiről, de Magyarországra is gyakran hívják. Elmondása szerint gyerekkora óta állatorvos akart lenni, az itthon maradás pedig nem kérdés számára. Úgy tartja, kellő elszántsággal és kitartó munkával szinte bármi megvalósítható.

Mi ösztönözte arra, hogy itthon nyisson állatorvosi rendelőt?
Mindig is szerettem volna itthon dolgozni. Sokfele jártam az egyetemi évek alatt, de nem igazán fordult meg a fejemben, hogy máshol dolgozzam. Mielőtt elvégeztem volna az egyetemet, már dolgoztam itthon, emellé jött később a körzeti állatorvosi munka. 
Melyek a napi gondok, küzdelmek, a legnagyobb megoldásra váró problémák?
Nekem a legnagyobb problémám, mivel nem is értek hozzá, az a cég vezetése. A bürokrácia a padlóra vet. Ez már nem az állatorvoslásról szól. Ha egész nap csak a szakmámmal foglalkozhatnék, én lennék a világ legboldogabb embere. Ehhez képest három évbe telt, mire a papírmunkát, engedélyeket elintéztük az új klinika építéséhez. Most például az istállónk már kész lehetne, a terep és építőanyag elő van készítve, de március óta várunk az engedélyre.
Ezeken hogy lehetne enyhíteni?
Ha valahonnan, akkor fentről lehetne. Nem én kérek évről évre több papírt… Azt, hogy a problémáinkat hogyan oldjuk meg, nem tanítják meg az egyetemen. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva kell a Nyugatról ellesett módszereket használni, ehhez pedig nagy elszántság kell. 
Hogyan segítettek az uniós pályázatok?
A tavalyi nyertes projektünkből vettünk egy digitális előhívót és egy újabb ultrahangos készüléket a meglévő mellé. A napokban kaptam a hírt, hogy nyert még egy pályázatunk, azzal az endoszkópiás felszerelésünket szeretném bővíteni. Ez a negyedik próbálkozásunk. Az uniós pályázatokat óriási lehetőségnek tartom, de közben sok mindent önerőből is elérünk. Nekünk azért működnek szépen a projektjeink, mert azt vettük meg, amire pályáztunk, és használjuk is őket.
Melyek a jövőbeli tervek? Továbbra is itthon maradna?
Egyelőre nem tervezem a kiköltözést, de nem ijednék meg ettől a lehetőségtől. Mindenképp itthon látom a jövőmet, a családomat, jobban is szeretem itt, viszont tény, hogy ebben a munkakörben máshol sokkal jobban tudnám kamatoztatni a tudásom. Nagyjából húsz év múlva fogjuk elérni azt, amit tervezünk az építkezés, műszerfejlesztés terén. Egy nagy állatkórházat szeretnénk felépíteni. Ebben a szakmában mindig kerül valami új, valami, amit jobban lehetne végezni, megvan a fejlődés lehetősége. Aki azt mondja, hogy itthon nem lehet nagy dolgokat elérni, az valószínűleg meg sem próbálta. 

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.