Frunda György

Elég volt!

2012.05.31. | Önkormányzati választások , Marosvásárhely
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Elég volt!

Marosvásárhely nem lehet látszatváros a végtelenségig! - Interjú az RMDSZ polgármesterjelöltjével, Frunda Györggyel

– Ön  az ország egyik legismertebb politikusa, nevét nem csak Bukarestben, de Strasbourgban és Brüsszelben is jól ismerik. Sokan ezért azt gondolják, sőt nem csak gondolják, de mondják is, hogy nem is veszi komolyan a polgármesterjelöltséget, hogy valójában nem is akar Marosvásárhely polgármestere lenni. Ezért kérdezzük: miért akarna az Európa Tanács raportőre kisebbségjogi kérdések helyett városrendezési problémákkal foglalkozni?

– Harmadik generációs marosvásárhelyiként mondom: mert szeretem a várost, és tenni akarok érte! Sokat gondolkodtam rajta, mielőtt elvállaltam volna a jelöltséget, mert tudtam, hogy nehéz feladatra vállalkozom, ha igent mondok. Másrészt ott munkált bennem az a gondolat, hogy aki szereti a városát, az tesz is érte. És mikor jöhet jobbkor a segítség, mint akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá? Feltettem magamnak a kérdést, és azt hiszem, mindannyiunknak kötelességünk feltenni magunkban, magunknak, hogy vajon rendjén van-e minden Vásárhelyen? Legyünk őszinték! Sok minden nincs rendjén! Tudom, meg lehet szokni, bele lehet törődni, sőt áltathatjuk magunkat azzal, hogy lehetne rosszabb is. A legfájóbb az, hogy Marosvásárhely ma a „kevesek” városa. A keveseké, akiknek a kezében összpontosul a hatalom, elsősorban gazdasági értelemben, de nem csak! Maroknyi kiskirály uralkodik, és nagyon sok civil szorul a pálya szélére. Márpedig Marosvásárhely mindenki városa kell hogy legyen, a gyerekeké, a fiataloké, a nyugdíjasoké, a kerékpárosoké ugyanúgy, mint az autósoké és a gyalogosoké, kisvállalkozóké, a sportolóké, a különböző nemzetiségűeké... mindenkié! Én ebben hiszek, és ezért vállaltam feladatot, hogy ezen a helyzeten közös erővel változtassunk.

 

A város lakossága az elmúlt tíz évben csaknem tizenötezerrel csökkent

 

– A város leköszönő vezetése megvalósítások sorával dicsekszik. Állítják, hogy a jövő városát építik.

– Álljunk meg itt egy szóra. Nekünk nem a jövő városát kell építenünk, nekünk a jelen kihívásaira kell azonnal alkalmazható, hosszú távra szóló megoldásokat találnunk! Mi mindannyian most akarunk jól élni, most akarunk élhető várost magunknak. Most akarunk lehetőségeket, most akarunk munkahelyeket. Most akarunk olyan feltételeket biztosítani, amelyek itthon tartják fiataljainkat, nem a jövőben, amikor már alig leszünk. A város lakossága az elmúlt tíz évben csaknem tizenötezerrel csökkent, és ez nagyon szomorú. Sokan elköltöztek, mert nincs elég munkahely, mert nem elég színes, sőt provinciális az életkörnyezet, mert túlzsúfolt a forgalom, egészségtelen a levegő, magasak az illetékek és a helyi adók, a városvezetés elriasztja a potenciális befektetőket. Az emberek nem látnak jövőt Marosvásárhelyen. És akkor kinek építik a jövő városát? Maguknak?

 

Látszatvárost építettek, óriási költséggel. A tartalom hiányzik

 

– Miben látja vétkesnek a leköszönő városvezetést?

– Mindenek előtt abban, hogy látszatvárost épített, óriási költséggel. A reális értéknél hatványozottan magasabb áron aszfaltoztak, tataroztak középületeket, újítottak fel járdákat, építettek parkokat és játszótereket, végeztek közszolgáltatásokat. Szűkkörű érdekcsoport herdálta az adófizetők pénzét – többszörösen felértékelt és többször kifizetett munkálatok nyelik tizenként éve a közpénzt. Loptak, csaltak, vesztegettek és esztelenül költekeztek, egyre nyíltabban, egyre kendőzetlenebbül. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy ennek véget vessünk. Elég volt a szemfényvesztésből; a város lakosságát nem lehet a végtelenségig becsapni harsány dáridókkal és mesterségesen felfújt megvalósításokkal.

Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom elmondani: kedden körbejártuk a várost újságírók társaságában, és rengetegeg olyan problémával szembesültünk, amelyeket szőnyeg alá söpört és elhallgat a város vezetése, de amelyek jól példázzák, hogy amit a nagyközönség nem lát, az a leköszönő polgármester számára nem is létezik. Nem igaz a sikerpropaganda, Marosvásárhely egyes részein az utak járhatatlanok. Például a főutaktól beljebb nagyon sok az elhanyagolt, kátyúkkal teli földút. A November 7 negyedben a Szamóca és az Orgona utcában lakók ugyanannyi adót fizetnek, mint azok a marosvásárhelyiek, akik aszfaltozott, járdával ellátott úton laknak, mégis gidres-gödrös, sáros utakon kénytelenek közlekedni nap mint nap. Ez igazságtalan. Ha polgármester leszek, ígérem, hogy rendbe tesszük az utcákat, nem csak a November 7 végén lévő házak körül, de az Egyesülés negyedben a Fotópapírgyár és a Mezőgazdászok utcája környékén, és leaszfaltozzuk azokat az utcákat is, amelyeket a négy évvel ezelőtti kampányban is megígértek, de amelyeket máig nem végeztek el.

Számomra az is kérdőjeles, miként lehetséges, hogy a Kárpátok Sétányán az aszfaltot több helyen is sávokban ledózerolják és újraaszfaltozzák. Ez nem egyedi eset, a város több forgalmas főútján látható nyomai vannak, olyan főutakon, amelyeket a közelmúltban főjavítottak. A folyamatos javítások annyira rontják az útburkolat állapotát, hogy egy-két éven belül újra kell aszfaltozni az alig két éve javított utcát. Nyilván ez valakiknek megéri, mert újra és újra felszámolják a pénzt ugyanarra a munkálatra. Ez nem engedhető meg. Az útépítési és javítási szerződések esetében számon kérhető, szigorú szavatossági feltételeket tartalmazó előírásokat kell életbe léptetni.

A leköszönő polgármester sikertörténetként emlegeti a Somostető felújítását is, arról azonban nem beszél, hogy milyen árat fizetett ezért a város. Mélyen hallgatnak róla, hogy több mint kétszeresét fizették ki annak az összegnek, amennyit egy helyi cég ajánlott, és tették ezt azért, hogy egy hozzájuk közelálló társaság számlája csorgassák át a pénzt. De beszélhetünk kultúráról, sportról is, minden szakterületen ez a helyzet. A sporttal kapcsolatosan csak egy zárójel: miközben az 1. ligában a számukra nyilvánvalóan kínos módon kieső helyen végzett csapatuknak két év alatt 4 millió eurót juttattak, semmivel nem segítették az Európa-bajnokságon frissen bronzérmet nyert Trandafir Norbertet. Sőt nemhogy nem segítették, de még akadályozták is! Négy éve, amikor a fiatal úszó az olimpiai részvételre készült, még felkészülési lehetőséget sem biztosítottak neki! Azt üzenték edzőjének az uszodában, hogy ha külön sávot szeretne a medencében, hogy egyedül ússzon, akkor rakják ki a többi gyereket, akik ugyanakkor ott edzettek! Felháborító! Ez vezetett ahhoz a szégyenteli helyzethez, hogy Norbi Bákóban készült fel az Európa-bajnokságra, ahol bronzérmes lett!

Hosszú lenne még a sor, amit a leköszönő városvezetésnek számlájára írhatok: a Május 1 strand és a Liget sorsára hagyásától, a végeérhetetlen piskótázástól Marosvásárhely élő környezetének rendszeres és barbár rombolásáig, ideértve a fák és a kóbor ebek módszeres elpusztítását, irtását; hogy félremagyarázzák és hatalmas megvalósításként jelentik be az IBM-mel kötött megállapodást, amely sem munkahelyeket, sem kifutási lehetőséget nem hoz a helyi szakembereknek, miközben az itteni számítástechnikai cégek által kezdeményezett kutatóközpont létrehozásáról semmit nem beszélnek, bár éppenséggel ez lenne az, amely az itteni vállalkozók javát szolgálná, és új munkahelyek létrehozását segítené elő. De beszélhetnék arról is, hogy módszeresen akadályozta a nagyvárosi övezet terveinek megvalósítását, így nem lehetett összehangolni a megyeszékhely és a környező települések fejlesztését. A repülőtérről egyáltalán tudomást sem vett, mintha nem is létezne, és közben újabb meg újabb fantazmagorikus ötletekkel jött elő. Egyszer libegőt akar építeni a Víkendtelep és a Somostető közé, máskor Maros-hidat a November 7 és az Egyesülés negyed közé... Mindenkivel konfliktusba került, aki nincs vele egy véleményen, nagyon sok vállalkozónak nem fizette ki a leszerződött munkálatok ellenértékét, emiatt a Városháza ellen beindították a végrehajtási eljárást. Azt hiszem, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy eljött a számadás ideje: az általa vezetett garázda társaságnak mennie kell!

 

Olyan Vásárhelyt szeretnék, ahol a fiatalok megtalálják számításukat

 

– Választási programját Váltásprogramnak nevezi, kampánya Váltás.Most (váltás pont most) szlogen alatt fut. Miért?

– Ha áttekintik, átlapozzák ezt a füzetecskét – és bárki megteheti, az RMDSZ székházában vagy a kitelepedések során az önkénteseink szívesen adnak belőle, de letölthetik honlapomról, a frunda.ro-ról is –, azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló. Elég felsorolni a program néhány fejezetének címét: Elég a lopásból! Mindenekelőtt munkahelyek! Pontos menetrendet! Vásárhely felett az ég lesz még tiszta, lesz még kék! Marosvásárhely az erdélyi turizmus szíve! Lájkold a várost! Egészséget olcsóbban! A városnak váltásra van szüksége; mert más lesz a hangulat, más lesz az élet a Marosvásárhelyen. Színes, mozgalmas, lehetőségeket és esélyt kínáló Vásárhelyt kell formálnunk, ahol vannak munkahelyek, a fiatalok kibontakoztathatják tehetségüket, és nem kell majd máshol keresniük a boldogulásukat. Én bízom a fiatalokban, bízom az idősekben, az értelmiségiekben és a kétkezi munkásokban, a sportolókban, művészekben,  a szociális téren tevékenykedőkben! Mindenki polgármestere leszek, nem csak egyeseké. Mindenkié!

 

Figyelem: a polgármesterválasztás egyfordulós!

 

– Mit üzen a választóknak?

– Hogy bízzanak. Bízzanak magukban, bízzunk egymásban, hogy meg tudjuk valósítani, amit tervezünk. Nagyon sokan vagyunk, akik a váltást akarjuk, és csak annyi a dolgunk, hogy június 10-én voksunkat adjuk a váltásra. Két esélyes jelölt van ezen a polgármesterválasztáson, kettő közül lehet választani. Felmérésekből tudjuk, hogy senki másnak nincs esélye nyerni, ezért minden szavazat, amelyet Smaranda Enachéra vagy Benedek Imrére adnak, elvész. Elvész, bár az, aki a két jelölt egyikére voksol, szavazatával bizonyítja, hogy váltást szeretne. Ezért megkérem, mérlegeljenek: megéri-e újabb négy évet beáldozni? Vagy hallgatunk a józan eszünkre, és meghozzuk a döntést: Frundára szavazunk, mert váltást akarunk Marosvásárhelyen! Ez ilyen egyszerű: aki Smaranda Enachéra vagy Benedek Imrére szavaz, Dorin Floreát erősíti. Fej-fej mellett haladunk, a különbség minimális, egyetlen voks is döntő lehet! Menjünk el, éljünk szavazati jogunkkal, és figyelmeztessük családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, akik majd figyelmeztetik az ő családtagjaikat, barátaikat, ismerőseiket, hogy éljenek a lehetőséggel.

És figyelem: a polgármesterválasztás egyfordulós, tehát nem lesz második forduló, ami azt jelenti, hogy a június 10-én leadott szavazatok döntik el, ki vezeti a következő négy évben Marosvásárhelyt! Menjünk el minél nagyobb számban, és szavazzunk – az RMDSZ polgármesterjelöltje mellett a megyei tanácselnökjelöltjére, helyi és megyei tanácsosjelöltjeire is. Nagyon fontos lenne visszanyerni a többséget a marosvásárhelyi tanácsban, hogy egy erős frakció támogatását élvezve tudjunk a város és a megye érdekeit egyaránt szolgáló határozatot elfogadtatni, a többi képviselővel közösen. Egy esélyünk van, éljünk vele! Június 10-én szavazzunk az RMDSZ jelöltjeire! Magunkért és a városért!

 

Megjelent: Népújság, 2012. május 31.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.