Huszár István Eric

Élhetőbb Nagyváradot teremtenék mindenkinek

2016.05.17. | Nagyvárad , Önkormányzati választások , Bihar
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Élhetőbb Nagyváradot teremtenék mindenkinek

Több tucat olyan konkrét intézkedést sorolt fel a Maszolnak az RMDSZ polgármesterjelöltje, amellyel szerinte élhetőbbé lehetne tenni Nagyváradot. Huszár István szerint a városnak családorientált vezetésre van szüksége. 

Választási programja szerint négygyermekes apaként a családok számára kíván élhetőbb Nagyváradot teremteni. Polgármesterként milyen konkrét intézkedéseket hozna ennek érdekében?

Családorientált városvezetésre van szükség. Az emberek reális igényeit meg kell hallgatni, és el kell érni azt, hogy a családok jól érezzék magukat, biztonságban legyenek. Minden családnak van saját költségvetése, ami bevételi és kiadási oldalból áll. Ha a város újabb adók bevezetésével ezt az egyensúlyt felborítja, akkor a családok aktív tagjai arra kényszerülnek, hogy még többet dolgozzanak. Ami mit jelent? Túlórát vállal az apa vagy az anya, vagy ne adj Isten el kell menni egy másik településre, egy másik országba dolgozni azért, hogy ott találjanak megélhetést. Ettől a perctől kezdve előáll annak veszélye, hogy a család krízisbe kerül. Jönnek a nézeteltérések, válások, az egyéb negatívumok, a gyermekek felügyelet nélkül maradnak, a leckéikkel elmaradnak, más orientáltságuk lesz az oktatás helyett, többet fognak a tv-n és az interneten lógni, többet fognak internetes oldalakat nézegetni, online kommunikációhoz folyamodni, tehát még jobban megnyílik előttük a nagyvilág. Ez nem biztos, hogy rossz dolog, de mindenképpen korhatárosnak kellene lennie. Magyarán a gyermekek nevelése kicsúszik a családoknak a kezéből, jönnek a problémák az iskolában, esetleg az iskola után más programokban vesznek részt, mint ami normális lenne, nagyon jól tudjuk, hogy az éjszakai mulatóhelyeken például miknek vannak kitéve a mai fiatalok... Ezért tartom fontosnak azt, hogy a nagyváradi családok biztonságérzetet teremtsünk meg. Ehhez persze nagyon sok intézkedést lehet hozni. Az egyik, ami tán a legfontosabb, hogy olyan szociális nyújtó civil szervezeteket kell bevonni a közösség életébe, amelyeknek megvannak az eszközeik, a felkészültségük ahhoz, hogy meghallgassák ezeknek a családoknak a tagjait, meghallgassák a gyermekeket, elbeszélgessenek velük. Még nagyobb teret adnék az iskolapszichológusoknak is például.

A családok egyensúlyában nagyon fontos szerepe van az anyagiaknak is. Többször is beszélt arról, hogy elképzelhetőnek lát adócsökkentést Váradon. Például milyen adónemeknél?

Amikor 2008-ban megcéloztuk az önkormányzatot az akkori tanácsoscsapattal, azt tűztük ki célul, hogy az 1,6 százalékos ingatlanadót levisszük 0,9 százalékra. Ehhez képest az ingatlanadóval megálltunk egy százaléknál. Tudjuk nagyon jól, hogy az új adótörvénykönyv bevezette a vegyes használatú ingatlanok adóját, amit a törvény 0,3-tól 1,9 százalékig határoz meg. Amikor először megszavaztuk az adó mértékét, ezt egy százalékban állapítottuk meg. Aztán javasoltuk ennek a csökkentését 0,6-ra. Azokról az ingatlanokról beszélünk, ahol főleg családi vállalkozások, egyszemélyes, kétszemélyes vállalkozásokról működnek. Ezeknek nagyon sokat számít még 100-200-300 lejes plusz kiadás is. Ezekből a vállalkozásokból nem tudnak meggazdagodni, de tudják biztosítani azt a bizonyos stabilitást, amiről az előbb beszéltem. Ahogy a német mondja, „Kleine Fische, gute Fische”, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy Németország gazdaságának a hatvan százalékát a kis- és középvállalatok a családi vállalkozások teszik ki, tehát az egyszemélyes, kétszemélyes szolgáltató cégek. Persze a városnak is meg kell élnie valamiből, a projekteket folytatni kell, a beruházásokat végre kell hajtani, de meggyőződésem, hogy nem a kis- és középvállalkozásoknak, a családi vállalkozásoknak a rovására.

Ön szerint az önkormányzat hogyan támogathatná a civil szervezeteket és a szociális szolgáltatásokat nyújtó egyházakat is?

Tudjuk, hogy 2012-ig, ameddig Bíró Rozália személyében Nagyváradnak magyar alpolgármestere volt, a civil szervezetek évente, az egyházak pedig „templomonkénti” támogatásban részesültek, bizonyos felújítási projektjeiket a város támogatta. Most ott van például a rogériuszi református egyház közösségi háza, amely évek óta pirosban áll, a tavaly sikerült már tető alá hozni, de ott bőven elkél még a segítség. Határon átnyúló projektek segítségével is sikerült templomokat felújíttatni, a kéttornyú református templomot Újvároson, a neológ zsinagógát a debreceni zsidó hitközséggel közösen. Ezeket a projekteket folytatni kell. A római katolikus bazilika felújításához is tudtunk tavaly körülbelül 200 ezer eurót biztosítani, az előbb említett projektek megtakarításaiból. Civil szervezeteknél pedig nagyon fontos az, hogy legalább működhessenek, ott tartunk, hogy ha a szegény embert az ág is húzza, a szegény civilt pedig a városháza nyúzza... Az önkormányzati tulajdonú székhelyek bérleti díjának emelésekor az volt elképzelésünk, hogy a pártok és az érdekképviseleteknek a tarifája legyen öt lej négyzetméterenként, a szakmai képviseleteké három lej,és a civil szervezetek, illetve az iparművészek részére egy lej ötven bani. Ez volt az RMDSZ-frakció javaslata, amit nem sikerült átvinni, pedig ez egy reális, az igényeknek megfelelő elképzelés volt. Nem beszélve arról, hogy ettől nem esett volna ki akkora bevétel a város kasszájából, hogy az felborítsa a város szekerét. Továbbra is elsősorban a társadalomért dolgozó civil szervezeteknek a támogatás érezzünk kötelességünknek, illetve az egyházakét, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a családok stabilitásának a megtartásában, a hit építésében és az Isten felé fordulásban, ezeket támogatnunk kell.

Hatékonyabb programot szeretne a műemlék-épületek felújítására a jelenleginél. Ezt hogyan tudná megvalósítani?

Ha nekem városgazdaként lehetőségem van egy nagyon előnyös hitelhez jutni, akkor ezt a lehetőséget meg kell osztanom a város lakóival. Tudjuk, hogy az utóbbi időben a bankok jobbnál-jobb ajánlatokkal fordultak felénk, és váltottunk is hitelkereteket, hiszen minden pénz megtakarítása nagyon fontos. Ha azt szeretnénk, hogy a városunk úgymond egyik napról a másikra megszépüljön, ahhoz gyors intézkedésekre van szükség. Fel kell mérnünk, mennyi pénzre van szükség, és mivel tud a város fejújításokhoz hozzájárulni, hiszen egy bank nyilvánvalóan másként tárgyal egy magánszeméllyel és egy városvezetéssel mondjuk egy hosszú lejáratú hitelről. Mindig mondtam, hogy a közvilágítás korszerűsítése az első olyan beruházás, ami valóban sok pénzbe kerül, viszont azonnali megtakarítást hoz. Mert ha energiatakarékos ledvilágításra cseréljük ki a jelenlegit, és olyan oszlopokra helyezzük ezeket, amelyek illeszkednek a városképbe, akkor ez egy X összegbe belekerül, viszont tudom azt, hogy a beruházás Y időn belül megtérül, és attól a perctől kezdve a kiadásaink csökkennek. Ezekből a csökkenésekből viszont tudjuk fedezni a bankkölcsönt és a kamatokat. Nem mondom, hogy nem volt szükségünk a körgyűrűnek a megépítésére vagy olyan beruházásokra, mint a gyorsforgalmi út, de ezek a beruházások nem hoznak azonnali, látványos költségspórolást, míg a közvilágításnak a lecserélése, ha bele is kerül egy X összegbe, a következő hónaptól már csökkent az energiaköltségünk. Ez nagyon fontos, mert abból a pénzből tudunk gazdálkodni.

Fontosnak tartja a magyar nyelvű szakoktatás fejlesztését. Milyen újabb szakokra lenne igény a meglévők mellett?

Itt most a műszaki szakoktatásról kell beszélnünk, bár számomra a szakoktatás, a hivatás, az nem feltétlenül csak a bádogost, a lakatost vagy a villanyszerelőt jelenti. Szükségünk van képzőművészekre, színészekre, énekesekre, zenészekre, mindarra, amit a