Borbély László

Nincs ember, akit ne hívjak vissza telefonon

2016.02.23. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Nincs ember, akit ne hívjak vissza telefonon

Nem indul az idei parlamenti választásokon – erősítette meg a Maszolnak Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, a szövetség volt politikai alelnöke, aki szerint az RMDSZ-ben bekövetkező generációváltás után az új politikusi nemzedéknek az egyik legfontosabb feladata, hogy „tegye oda a csülköt” a szervezetért. Az interjú második, befejező része.

Beszélgetésünk első része után folytassuk helyzetelemzésünket az év másik meghatározó eseményével, a választásokkal. Voltak viták mind a parlamenti, mind az önkormányzati választásokat szabályozó törvények kapcsán.
Tavaly hosszú hónapok után végre sikerült a parlamenti választásokra egy új törvényt elfogadni. Azt a megoldást, amit mi mindig is javasoltunk. Emlékszünk 2008-ra, amikor azt az őrült orosz rulett törvényt bevezették. Szegény kollégánk, Kötő József, aki azóta meghalt, harminchat szavazattal jutott be a parlamentbe. (Anekdotikus részlet: azért sikerült neki, többek között, mert amikor meglátogatta őt Izraelből egy család, megkérte őket: „mozgósítsátok ott az embereket, hogy rám szavazzanak”. Úgy látszik, megtették…) Persze mi örvendtünk a sikerének, de azért ez az eset is – és főleg Frunda György kimaradása negyven százalék megszerzett szavazattal – jelezte, mennyire aberráns volt az a rendszer; ráadásul eredményeképpen most 588 képviselő és szenátor van, soha nem volt ennyi, mert ugye kellett „kompenzálni”. Mi akkor is határozottan a listás rendszert támogattuk, most hálistennek visszatértek rá.
A másik vita lecsengeni látszott, de a kimenetele sokáig bizonytalannak tetszett. Tehát: egy forduló vagy két forduló a helyhatósági választásokon?
Tavaly erről is volt megállapodás, konszenzusos egyezség ara nézve, hogyan fogadjuk el a helyhatósági és a parlamenti választások lebonyolítását, erre jött egy párt…
Igen, a liberálisok…
Mondtam nekik, figyeljetek ide, tudjátok, mit sugalltok ti most? Gyengeséget!
Merthogy?
Ha erős vagyok, lehet huszonöt forduló, akkor is megnyerem a választásokat. A liberálisok nem tartották be az egyezséget. Sajnos az elnök is az oldalukra állt, holott neki azt kellett volna mondania, hogy tárgyalják meg az ügyet a pártok. Ráadásul megszólalt az alkotmánybíróság elnöke is, őt teljes mértékben minősíti a nyilatkozata. Elsősorban ilyen esetben nem lenne szabad véleményt nyilvánítania, elébe menve a döntéseknek. Amikor már van két alkotmánybírósági döntés a Velencei Bizottság jelentése alapján! Amit ugyan alkotmánybíróságként nem köteles elfogadni, mert ez egy ajánlás, de ha már elfogadta és belevette egy indoklásba…
Voltak más előzmények is…
Amikor Pontáék akarták a két választást egyidejűleg megtartani, direkt megnéztem, a Velencei Bizottság azt nyilatkozta, nem ajánlatos a választás előtt változtatni, mert bizonyos pártok akkor a zavarosban halászhatnak; változtatni olyan típusú zavar esetén lehet, amikor módosítás nélkül vagy nem lehet megtartani a választásokat, vagy nem érvényesülhet a szavazati jog. Erre azt mondja az alkotmánybíróság tisztelt elnöke, hogy a választási törvény mégis módosítható akár néhány hónappal a szavazás időpontja előtt, ha a módosítás úgymond „a jobbítás szándékával, a szavazati jog kiszélesítésével történik”. És hogy ez egy politikai kérdés… Persze, mi is mi mondtuk, hogy a politikai pártoknak kell eldönteniük a kérdést. Én nem akarok senkit leváltatni, különben is rövidesen lejár a mandátuma, de egy ilyen kijelentés után meg kellene kérdezni tőle, hogy mit keres az alkotmánybíróság élén.
Véleményem szerint régen és több ízben meg lehetett volna kérdezni.
Annál is inkább, mert ez a módosítás szerintem alkotmányellenes lenne. A reprezentativitás pedig viszonylagos, ugyanis ha az első fordulóban valaki mondjuk hét jelölt közül első lesz, annak bizony éppen emiatt nagyon is van reprezentativitása. (Míg aki az első fordulóban más jelöltre szavazott, a másodikban kénytelen az első két jelöltre szavazni, tehát megváltoztatni az opcióját.) Dacian Cioloş miniszterelnök korrekt módon válaszolt.
Volt azért egy kis izgalom, hogy mit fog mondani.
Persze, mert bevitték, hogy tárgyaljon a pártokkal. Pedig hát a kormánynak nincs is mit tárgyalnia ebben az esetben. Ilyenkor esetleg az elnök hívhatja be a pártokat, ha már egyeztetésről van szó, hogy mondjanak véleményt.
Tehát végül a kormányfő elvégezte az elnök dolgát – és még örüljünk, hogy nem két vagy több fordulóban tárgyalt a pártokkal.
Románia a korlátlan lehetőségek országa, de én remélem, hogy ezen a kérdésen már túl vagyunk. Annyit azonban a fordulók kapcsán még elmondanék, hogy Marosvásárhelyen a választásokra olyan természetellenes koalíciók alakultak, ahol a Nagy-Románia Párt, az UNPR, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a parasztpárt mind összefogott a magyar jelölt ellen.
Milyen szép is az egység...
Tehát egy ilyen abszolút populista, demagóg „fogjunk össze mi románok a magyarok ellen” megnyilvánulás. És persze nem csak itt történt ilyesmi, hanem máshol is.
Még egy keveset az „egyfordulós törvénynél” maradva, a legújabb fejlemény az, hogy a szociáldemokraták megtámadták a bíróságon a kormányhatározatot, amely – véleményük szerint túl korán – kitűzte a választások időpontját. Gyanújuk szerint ezzel a liberálisoknak idejük lesz, lehetőségük nyílik alkotmányossági kifogásra hivatkozva az alkotmánybíróságra vinni a helyhatósági választási törvény előírását, utána pedig az alkotmánybíróság „kiügyeskedheti”, mégis, a kétfordulós választásokat. Indokolt ez a gyanú?
Nem értem a liberális pártot. Persze, politikailag próbáltak elmenni a falig, ahogy mondani szokás. De volt ugye a fentebb már említett politikai egyezség. Azt be kellene tartani. Sajnos 2007 óta az úgynevezett gentlemen’s agreement (az úriemberek megállapodása) és a szokásjog demokratikus elvét Romániában teljesen lebontották. A gyanú olyan szempontból megalapozott, hogy van lehetőség a közigazgatási bíróságon megtámadni a törvényt, és ha ott kérik, hogy az alkotmánybíróság mondjon véleményt a jogszabályról, akkor az oda kerül. Szerintem azonban a jelenlegi helyzetben erre nincs valós esély. Nem beszélve arról, hogy az államelnök is megjegyezte, hogy most már hagyjuk ezt a témát, ne kavarjuk tovább. Különben azért is álkérdésről van szó, mert ha az ügy az alkotmánybíróságra kerülne, ott sem dönthetnének másképp, mint hogy ez a törvény – amely tehát egyfordulós választásokat ír elő – alkotmányos.
Számomra az idei általános választások meghatározó jegye, hogy néhányan az RMDSZ első, alapító nemzedékéből nem indulnak. Borbély László indul?
Elmondtam már: ezelőtt két évvel eldöntöttem, hogy nem indulok a választásokon, és majd esetleg ki is fogom fejteni, hogy miért.
Tudunk még olyanokról, akik biztosan nem indulnak?
Szerintem itt Maros megyében a régiek közül legtöbben nem fognak indulni. Nem akarok a nevükben beszélni. Láthatóan változik a csapat, és ez nagyjából a mi döntésünk, személyes elhatározások eredménye.
Milyen következményei lesznek ennek egyrészt a választások kimenetelére, másrészt a képviseletre, a hazai magyarságra általában? Mégiscsak egy egész nemzedékről van szó, Marosvásárhelyen ha az ember RMDSZ-t mondott, akkor Markót, Borbélyt, Frundát, Kerekest, Kelement mondott, markáns politikusokat, akiknek a szövetség és a hazai magyarság sokat köszönhet.
Sokan voltak, voltunk. Persze annak is köszönhetően, hogy Markó Béla itt volt Marosvásárhelyen… Az RMDSZ külpolitikáját illetően Frunda György volt a legreprezentatívabb, legmarkánsabb, fantasztikus, hogy milyen súlya volt a román közeg felé és külföldön. Ő volt az első államelnök-jelöltünk, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a kampányfőnöke voltam ‘96-ban.
Nem okoz a sok visszavonulás zavart a rendszerben?
Minden szervezetben vannak idősebbek, vannak fiatalabbak. Önmagában a kor nem érdem, hanem állapot. Ami engem illet, s ezt tudja mindenki, sosem volt problémám az RMDSZ-en belül, ilyen értelemben sem. Tehát nem éreztem magam soha öregnek, erőt vesztettnek – és úgy éreztem, hogy mind egyenrangú kollégák vagyunk. Szerettem a fiatalokkal beszélgetni. De amit most látok-hallok, az ilyen-olyan szűkebb körökben elhangzó „épp ideje, hogy elmenjenek a dinoszauruszok”, engem elképeszt. Hiszen nem a korod a fontos, hanem az, amit leteszel az asztalra. Különben persze, hogy mindig szükség van fiatalokra. Olyanokra, akik tanulnak a tapasztaltabb kollégáktól – például akár bölcsebb hozzáállást.
Mi a teendő a nemzedékváltás után?
Az, amit az utóbbi beszélgetések során is hangsúlyoztam: fiúk, mindenki tegye oda a csülköt, ahogy mondani szokás, és végezzük a dolgunkat. Nincs időnk. Nekem soha nem volt időm ilyen dolgokkal foglalkozni, hogy most ki mit beszél személyes ügyekről. Azért, mert dolgom volt. Minap is három nap alatt futottam egy kört, öt vagy hat miniszterrel találkoztam. Volt mit tárgyalni. Számunkra viszont az alap a mi szervezetünk, az RMDSZ, nincs nála fontosabb. S ez nem demagógia… Voltak nekem is nehéz pillanataim, 1996-ban mire észrevettem, kinyomtak a képviselői listáról. Egy-két hónapig amolyan luxus-munkanélküli voltam, nem tudtam, hogy mi lesz velem, nem tudtam, hogy kormányra kerülünk, nem tudhattam, hogy államtitkár leszek. Végigcsináltam keményen Frunda Gyurival a kampányt, s utána azt mondtam, valami csak lesz, valami csak kialakul. Különben sincs gond, hiszen van egy szakmám, közgazdász vagyok. De eszembe nem jutott soha, hogy én a szervezetem ellen forduljak, mert valami épp nem úgy sült el, ahogy én gondoltam. Ha ezt mindenki megértené az RMDSZ-ben és félretenné a sértődéseit, eredményesebbek lennénk.
Nem jogosultak egyes különvélemények? A pluralizmus az alapszabályzatában is szerepel.
Különvélemények szerencsére mindig lesznek. És ezt meg kell őrizni a szervezetünkben is. Nosztalgiával gondolok vissza, bár akkor sokkal nehezebb volt, az ideológiai vitákra az RMDSZ-ben a kilencvenes évek elején. Voltak a különböző irányzatok, baloldal, liberálisok…
Véleményem szerint a szövetség egyik erőssége, összetartó ereje éppen ez a pluralizmus volt, amit már a kezdet kezdetén lefektettek.
Így van. Ezt hiányolom most, hiányolom, hogy időnként nem folytatunk komolyabb ilyen jellegű vitákat. Nagyon kemény személyiségek voltak a vitatársak, mindegyiknek megvolt a véleménye, nagyon sokszor veszekedtünk is. Viszont amikor a viták után valamit eldöntöttünk az RMDSZ vagy mondjuk a kormányzás ügyében, azt betartottuk, mentünk előre közösen, csapatként. Megint csak nem demagógia, én ezt meggyőződéssel hiszem: egyetlen közösségről van szó. Tehát mi nem szabad úgy viselkedjünk, amikor jönnek ezek a pártocskák, ilyen párt, olyan párt, mintha több közösségünk lenne. Nem vagyunk párt. Mi szövetség vagyunk. Nem engedhetjük meg, hogy valaki csak azért induljon ellenünk, hogy felmutasson bizonyos számú szavazatot, veszélyeztetve mások bejutását a parlamentbe… Hadd ne mondjam, min múlott 2012-ben – néhány százalékon, nem is százalékon, hanem töredék százalékon –, hogy bejutottunk a parlamentbe. És melyik pártocska volt az, amelyiknek a tagjai nem értették meg 1. hogy semmi esélyük nincs, 2. hogy egyszerűen kárt tesznek abban, amit mi felépítettünk. A vitákon túl ezek a súlyos dolgok, végre meg kellene érteni.
Nincs szó vajon „egyszerű” rivalizálási kényszerről, tekintélyi törekvésről?
Nekem a legfontosabb az, hogy amíg ennek a szervezetnek a tagja vagyok, ügyvezető alelnökként, politikai alelnökként, képviselőként, egyszerű RMDSZ-tagként, érte dolgozzam. Egy politikus akkor jut el valahova, ha amikor felveszi a telefont és felhív valakit, nem azt mondja a telefonba, hogy „Borbély László politikai alelnök, külügyi bizottság elnök stb. vagyok”. Hanem egyszerűen azt mondja: „Jó napot kívánok. Borbély László vagyok.” És tudják, hogy ki az. Ez az igazi tekintély, azt ki kell vívni. Fontos, hogyan viszonyulunk az emberekhez. Az utóbbi nem tudom hány évben, miniszterelnöktől lefelé, nem volt gyakorlatilag olyan ember Romániában, hogy ne tudtam volna felhívni, vagy ne hívott volna vissza. Ez a kölcsönös tisztelet. Nekem ugyanaz a telefonszámom 1996 óta. Nincs egy ember, akit ne hívjak vissza. És nem azért, mert ilyen vagy olyan státuszban vagyok. Hanem mert ez a természetes emberek között.
Zárjuk azzal: bejutunk a parlamentbe?
Be fogunk jutni!
Úgy értem, nem a mellékvizeken, nem négyen, öten, hatan… Lesz frakciónk? Lesz súlyunk?
Lesz. A mostani törvény azt mondja, hogy bejut mindenki, aki három megyében több mint húsz százalékot ér el. Tehát lesz frakciónk. De most látjuk azt is, hogy… ugye most tizenheten vagyunk (szegény Markó Attila nem lehet már közöttünk, lemondott), miközben voltunk huszonöten is. Az a néhány képviselő sokat jelent! Fog segíteni szerintem a listás szavazás, és olyan részekről is esetleg bejutnak jelöltjeink, ahonnan eddig nem jutottak be. Nagyon nehéz lesz elérni az öt százalékot, meg kell érte dolgozni keményen. Fontos felmutatnunk, mit jelent a biztonság, hogy most még inkább szükség van rá ebben a szörnyű világban, és még inkább szükség van a szolidaritásra. Ha mi nem vagyunk képesek megszólítani a választóinkat, akkor persze, s ez lesz a tét, kevesebben fognak elmenni szavazni. Ez a nagy kihívás. Nagyon nehéz lesz, de bízom abban, hogy el fogjuk érni az öt százalékot. Meg kell érte dolgozni. Azért vagyunk itt mindannyian, hogy ezt tegyük. 
Forrás: www.maszol.ro
Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.