Sógor Csaba

Sógor Csaba EP-képviselő: az EU-nak erőteljesebben kellene építenie a keresztény értékekre

2018.12.14. | Erős Európát, fejlődő Erdélyt!
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Sógor Csaba EP-képviselő: az EU-nak erőteljesebben kellene építenie a keresztény értékekre

Szokatlan helyzet az Európai Unióban az, amikor a soros elnökség feladatait ellátni készülő kormány és az Európai Tanácsban az országot képviselő államelnök politikai ellenfelek, ráadásul európai porondon is megjelenítik szembenállásukat – neevzte meg a Maszolnak adott interjúban Sógor Csaba  Románia egyik legnagyobb hibáját az európai politikában. Az RMDSZ EP-képviselőjét év végi összegzésre kértük fel, és többek között azt is elárulta: brüsszeli tapasztalatára alapozva újabb mandátumot vállalna az európai törvényhozásban, ahová egy évtizede „Erdély és Székelyföld kulturális nagyköveteként” küldték a romániai magyarok.

Tizenegy éves tevékenysége alatt az Európai Parlamentben főként kisebbségügyi kérdésekben szólalt fel. Mennyire értik Brüsszelben a régiónként eléggé különböző kisebbség-többség viszonyt, és hogyan tekintenek az erdélyi magyarok közösségi törekvéseire?

Természetesen sokkal jobban ismernek bennünket, mint tizenegy éve. Ami engem illet, a 2007-es csatlakozásunk óta folyamatosan és következetesen beszámoltam közösségünk problémáiról, mind az állampolgári jogokkal, belügyekkel és igazságügyekkel foglalkozó szakbizottságban, amelynek tagja vagyok, de a plénumban, illetve az általam vagy mások által szervezett szakmai konferenciákon is. 

Képviselői munkám egyik legfontosabb részének tartom a romániai magyar közösség jogsérelmeinek és törekvéseinek ismertetését a parlamenti munkámban, és a képviselőtársaimmal való informális találkozókon is. Határozottan kijelenthetem, ma már nemcsak a kollégáim, hanem az Európai Bizottság döntéshozói is tudatában vannak annak, hogy Romániában nincs rendezve a kisebbségek helyzete, hogy az ország nem tartotta be az uniós csatlakozás előtti vállalásait.

Munkatársaimmal rendszeresen szervezünk olyan eseményeket, amelyek által bemutatkozhatunk: népi, kulturális, természeti és épített örökségünket is népszerűsíthetjük. Hosszú lenne felsorolni, hogy hány ilyen kezdeményezést vittünk véghez az elmúlt évek alatt. Úgy gondolom, hogy egytől egyig minden ilyen brüsszeli és strasbourgi lobbi tevékenység hasznos számunkra abban, hogy újabb szimpatizánsokat állítsunk a romániai magyar közösség ügye mellé.

De azt is meg kell itt jegyeznem: vannak a kisebbségvédelmi kérdések iránt nyitottabb képviselők, akikkel sikerült az elmúlt évek alatt nagyon jó partnerséget, de fogalmazhatok úgy is, hogy nagyon jó személyes kapcsolatokat, barátságokat kialakítanunk. Ők egészen pontosan ismerik a problémáinkat és támogatják a törekvéseinket.

Ha csak arra gondolok, hogy októberben az Európai Parlament túlnyomó többséggel, vagyis 456 „igen” szavazattal fogadta el a kisebbségek védelmére vonatkozó eddigi legátfogóbb jelentését, amelyben egységes európai kisebbségvédelmi keretszabályozás kezdeményezését kértük a Bizottságtól, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt tizenegy év munkájának világosan látszanak a gyümölcsei: ma már egyre többen mondják velünk együtt, hogy az EU-nak fel kell lépnie a kisebbségek védelme érdekében. 

Természetesen tudjuk, hogy a romániai kisebbségek uniós szintű védelme csak akkor lesz teljes, ha sikerül egy átfogó védelmi rendszert kialakítani az összes őshonos nemzeti, etnikai vagy nyelvi kisebbség számára, amelyet egy megbízható ellenőrzési mechanizmus egészít ki. Ezért is fordítottam munkám nagy részét erre.

Hadd emeljem ki, hogy a kisebbségvédelmi munka mellett fontos volt számomra az is, hogy az országot ideiglenesen elhagyó, külföldön dolgozó munkavállalók érdekeit is védjem a jelenleg egyre erőteljesebben tapasztalható nyugat-európai protekcionista hullám közepette. Ezt tettem a munkaügyi bizottságban, ahol fontos dokumentumok születtek a kint dolgozó munkavállalók egészségügyi, szociális és gazdasági jogainak védelmében, gondoljunk például a kiküldetési irányelvre, vagy a fuvarozókra vonatkozó rendeletekre.

Az utóbbi időben pedig rengeteg javaslatot tettem le annak érdekében, hogy az EU támogatáspolitikája jobban figyelembe vegye az olyan specifikus nehézségeket, amelyekkel Románia küzd, illetve azért, hogy Románia jobban felhasználhassa a számára biztosított európai uniós forrásokat.

Tapasztalataira támaszkodva, mekkora sikert jósol a Minority SafePack nevű kezdeményezésnek? Partner lesz-e mondjuk egy Manfred Weber vezette Európai Bizottság abban, hogy ezt európai jogszabály formájába elfogadja?

Manfred Weber egyike azon képviselőkollégáinknak, akik ismerik közösségünk problémáit, hiszen vele éppen tizenegy éve dolgozunk együtt az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoportjában. Hosszú időre visszanyúló jó kapcsolatot ápolok vele, gyakran tájékoztattam személyesen az ügyeinkről azért, hogy az EPP frakció vezetőjeként napirenden legyen a közösségünk helyzetével kapcsolatban.

Úgy vélem, kellőképpen tudatában van annak, hogy szükség van egy erőteljesebb uniós fellépésre a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása érdekében. A Kelemen Hunor szövetségi elnökkel való közös novemberi találkozónk is reménységre ad okot. Valóban bízunk abban, hogy amennyiben ő lesz az Európai Bizottság elnöke, támogatni fogja a Minority SafePack kezdeményezést.

Megjegyzem azonban, hogy ennek a kezdeményezésnek a sorsa nem csak a Bizottságon áll majd. A Bizottság szerepe annyiban fontos, hogy elindítja a témában a jogszabály-kezdeményezéseket. Ezeket a kezdeményezéseket majd az Európai Parlamentben és az Európai Unió Tanácsában kell megvitatni, illetve elfogadni, tehát nehéz munka áll még előttünk mind az Európai Parlament, mind a tagállamok meggyőzésében. Ezekben a vitákban majd a témában született európai parlamenti jelentéseket és az Európa Tanács ajánlásait is figyelembe veszik. A Minority SafePack sorsát mindezek tükrében nehéz lenne megjósolni. Ami biztos: minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ezt a polgári kezdeményezést sikerre vigyük.

A Sargentini-jelentés megszavazásán – amely egyben az Európai Parlament legnagyobb hazai magyar érdeklődésre igényt tartó eseménye is volt – ön olyan szóviccet talált ki a jelentéstevő, Judith Sargentini nevével, amely nem aratott osztatlan sikert. Kinek vagy minek szólt ez a megjegyzés: az úgynevezett „európai kettős mércének” vagy a kolléganőjének, akinek a jelentését kifogásolta?

Erről már elmondtam korábban az álláspontomat, ugyanazt tudnám most is megismételni. Sajnálom, hogy a jelentés kapcsán nem arról beszéltek többet, hogy ez egy politikai alapú támadás volt Magyarországgal szemben, amelyet nem lenne szabad megengedni az Európai Parlament falain belül.

Egy olyan jelentés készült, amely politikai célokat szolgált, amely tele volt valótlanságokkal és kettős mércén alapult. Sokkal szerencsésebb lenne azonos szempontok és azonos mérce alapján megvizsgálni az összes tagállamban az alapértékek, az emberi jogok vagy éppen a kisebbségek jogainak érvényesülését és ezek után felelősségre vonni az országokat.

Amikor azt mondjuk, hogy az Európai Uniónak változnia kell, akkor erre is gondolunk. Az EU a saját hitelét veszélyezteti azzal, ha az európai polgárok azt látják, hogy nem minden tagállammal bánnak egyenlően az intézmények, nem ugyanabban a bánásmódban részesül minden polgár. Mi éppen ezért egy olyan erős és igazságos Európai Uniót akarunk, amely nem mér kettős mércével.

Románia januártól átveszi az EU soros elnökségét, azonban ezt megelőzően – és az ország felkészületlenségének hírére – Finnország jelezte, hogy készenlétben áll, ha netán Románia helyett be kellene ugrani. Mennyire takart reális alternatívát ez a felvetés, netán pusztán egy diplomáciai „plusz körnek” kell tekintenünk? Mennyi köze van ehhez annak az eléggé lesújtó állásfoglalásnak, amelyet a romániai jogállamiságról fogadtak el nemrég