Antal Árpád

Székelyföldön a polgármester nem csak városgazda

2016.06.02. | Székelyföld , Önkormányzati választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


„Hiszem azt, és azért dolgozom, hogy Sepsiszentgyörgy olyan legyen, ahol az emberek jól érzik magukat és büszkék városukra. Bízom benne, hogy 50-100 év múlva úgy fognak emlékezni erre a periódusra, mint amikor a város modernizációja nagyot lépett előre, és bízok abban, hogy ehhez én és csapatom nagy mértékben hozzá tudunk járulni” – nyilatkozta a Maszolnak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere, aki harmadik mandátumára pályázik. 

Az elmúlt nyolc évben, két mandátum alatt milyen elv alapján vezette Sepsiszentgyörgyöt?

Meggyőződésem, hogy Székelyföldön egy polgármesternek nemcsak városgazdának kell lennie, hanem annál többnek, így nemzetpolitika és közösségépítés területén is eredményeket kell felmutatnia. A legfontosabb elvem az volt, hogy egyensúlyt tartsak a közösségépítés és a modernizáció, az infrastruktúrafejlesztés között. Azt vallom, hogy egy várost az embereknek építünk, hiszen hiába lesz bármelyik település csillogó-villogó, ha nem lesz, aki belakja. Azért volt például fontos, hogy Sepsiszentgyörgyön a kulturális intézményeket kiemelten támogattuk, mert jelenleg pár száz ember közvetlenül vagy közvetve abból él meg a városban, hogy kultúrával foglalkozik. Ez egy olyan hozzáadott érték, ami előre viszi a közösséget. Hiszem azt, és azért dolgozom, hogy Sepsiszentgyörgy olyan legyen, ahol az emberek jól érzik magukat és büszkék városukra.

Miben sikerült leginkább előre lépni, az infrastruktúra- vagy a közösség építésben?

Mindkettőben sikerült előre lépni. A kultúratámogatásról beszéltem, de beszélhetek a sport támogatásáról is, hiszen az is közösségépítés. Úgy érzem, megtartottuk az egyensúlyt, és jelentőset léptünk előre az infrastruktúra területén is, és a közösségépítés tekintetében is.

Emlékszem, hogy 2008-ban mennyire szétzilált volt a sepsiszentgyörgyi közösség, alig lehetett olyan témákat kapni, amely mögé a lakosság akár egyharmadát fel lehetett volna sorakoztatni. Az a tény, hogy ma már ilyen típusú széthúzás, elsősorban a magyar közösségen belül nincs, annak az integratív politikának az eredménye, amit az elmúlt években képviseltem. Szerettem volna, hogy a román-magyar viszony területén is nagyobb előrelépéseket érjünk el, de ez kemény dió, mert sokan vannak, akik ebben ellenérdekeltek, és folyamatosan olyan témákat feszegetnek, amelyekkel a román-magyar együttgondolkodást fékezik.

A román közösség soraiban vannak-e olyanok, akik partnerek tudnak lenni a román-magyar együttgondolkodásban?

Időnként vannak, máskor eltűnnek. Most jobb a viszony, mint nyolc évvel ezelőtt volt, de nem lehet azt mondani, hogy rózsás a helyzet. Egyrészt nagyon erősek azok a körök, amelyek abban érdekeltek, hogy a románok, például Székelyföld kapcsán, ne gondolkodjanak úgy, mint mi. Másrészt, ha egy román vezető sok időt és energiát fektetve eljut oda, hogy nagyobb empátiával közelítsen felénk, rögtön rányomják az áruló bélyeget és elszigetelik. Kemény fából kell hogy faragják azokat a román politikusokat, akik ebben a folyamatban partnereink  lesznek, de mi következetesen megyünk előre, és előbb-utóbb partnerekre találunk.

Az elmúlt nyolc évben Székelyföld márkázása eljutott egy szintre, ezt hová kell tovább fejleszteni?

Két irányból közelíteném meg. Az egyik a közjogi kérdés, vagyis Székelyföldnek közjogilag megszerezni azt a státuszt, amit szeretnénk. Másrészt fel kell töltenünk tartalommal, hiszen sok olyan dolog van, ami nem attól függ, hogy születik-e Bukarestben egy törvény Székelyföld jogköreiről. Sok minden kizárólag rajtunk múlik. A rétyi nyírbe például a szemetet nem a konstancaiak hozzák, az nem a galaciak mulasztása, ha a településeken nincs lenyírva a fű és a sáncok nincsenek kitakarítva, és az sem a ploiești-ek hibája, hogy parlagon vannak a szántóföldek, hanem a mi hibánk.

Bethlen Gábort szeretem idézni: „Ha nem is lehet mindig megtenni azt, amit kell, de mindig tegyük meg, amit lehet”. Ha a székelyföldi emberek hasonlóan gondolkoznak, ha mindannyian úgy fekszünk le este, hogy megtettünk mindent, amit lehet, akkor Székelyföld sikeres régió lesz.

Választások előtt a számadás, a mérlegkészítés ideje van. Mit emelne ki az elmúlt nyolc év megvalósításaiból?

Nem szeretek egy-egy nagy dolgot kiemelni, mert fel lehetne sorolni a sportarénát, a naperőművet, a különböző épületek felújítását vagy tulajdonjogának megszerzését az önkormányzat számára, a főteret, a színházat, a kosárlabdacsapatot, stb. Én inkább a hangulat javítását emelném ki.

Nyilván a hangulat is változó, hiszen úgy érzem, négy évvel ezelőtt jobb volt a hangulat, mint idén. Ez azért is van, mert az elmúlt években olyan típusú munkálatokat végeztünk a városban, ami az én idegrendszeremet is kikezdte és a szentgyörgyi emberek ingerküszöbét is elérte. A víz és csatornarendszer korszerűsítését célzó beruházásra nagy szüksége volt a városnak, de valószínű a lebonyolító a Közművek Rt sem tudta eléggé elmagyarázni az embereknek, hogy miért fontos ez a beruházás, milyen hasznuk származik abból, hogy feltúrták a fél várost.

Soha nem igazítottam a beruházásokat a választási kampányhoz. Idén például nagy munkálat még nem történt a városban, de azt tudom mondani, hogy fog történni, de a választások után. Lesznek nagy aszfaltozások és más munkálatok is a városban, és ezt azért kell nekem elhinni, mert az elmúlt években sok helyen ez már megtörtént. Megtehettük volna, hogy a választások előtt néhány utcát leaszfaltozzunk, de az a minőség rovására ment volna. Ehelyett inkább nyáron fogjuk elvégezni a munkálatokat, amikor vakáció van, és kisebb mértékben zavarja meg az emberek napi életét.

Nemrégiben egy sajtótájékoztatón azt mondta: a beruházásokat az uniós és kormányforrásokhoz igazították, emiatt nem mindig talált az emberek elvárása a városfejlesztési munkálatokkal.

Célunk mindig az volt, hogy a sepsiszentgyörgyi emberek által befizetett egy adólej mellé tegyünk legalább öt lejt, amit az uniótól vagy román kormánytól veszünk el. Ez nyilván azt is jelentette, hogy olyan típusú beruházásokat kellett végrehajtanunk, amelyekre voltak pályázati kiírások, viszont emiatt hanyagoltunk olyan dolgokat a városban, amikről mi is tudjuk, hogy fontosak.

Tudom, senkit nem vigasztal, hogy 16 millió eurót elvettünk a román kormánytól és sportarénát építünk a város szélén, ha az ember kijön a tömbházából, és porba vagy sárba lép. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a beruházás hosszú távon fontos a városnak, hiszen a rangját talán négy-öt kiemelt beruházás határozza meg. Itt van például a naperőmű-park amely  minden évben termel a városnak félmillió eurót. Itt van a szépmezői ipari park, amely ha benépesül, termelni fog a városnak, hiszen az ott alkalmazott emberek személyi jövedelemadója a városhoz jön, és minél több pénz lesz a városban, annál több lesz a fogyasztás, gyakorlatilag ezek sok mindent generálnak.

Sepsiszentgyörgy pénzügyi helyzete sokat javult az elmúlt években, az önkormányzat saját bevételei is folyamatosan nőttek, ami azt jelenti, hogy a városban egyre több a pénz. Nincs annyi jövedelem, amennyit szeretnénk, de egy pozitív folyamatnak vagyunk szemtanúi. Az elmúlt öt évben Kovászna megye 15 pozíciót javított a munkanélküliségi rangsorban, rajtunk kívül ezt az eredményt egyetlen megye sem tudta elérni. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben lenne, sok még a tennivaló, de ma sem mondom azt, hogy négy év múlva minden probléma meg lesz oldva a városban, mert hazudnék.

A statisztikák és a gyakorlat is azt mutatja, hogy egyre kevesebb a munkanélküli, a vállalkozások már nehezen találnak munkavállalókat, jó szakembereket, viszont a legnagyobb probléma, hogy alacsonyak a bérek. Hogyan tud az önkormányzat hozzájárulni a fizetések emelkedéséhez?

Tavaly év végén, 2014 végéhez viszonyítva 14,13 százalékkal nőtt a nettó átlagbér Kovászna megyében, de még mindig alacsony. Egyik fő célunk, hogy nagyobb fizetések legyenek a városban és a megyében. Ezt úgy lehet elérni, hogy megnőjön a kereslet a munkaerő iránt, mert azáltal nőnek a fizetések is. Ez a mi feladatunk.

A szépmezői ipari parkkal is azt akarjuk elérni, hogy a következő években bejöjjön 6-8 cég Sepsiszentgyörgyre, munkaerőt keresve. A jó munkaerőnek többet fognak ajánlani, mert már nem tudnak a munkanélküliek köréből toborozni. El fogják csalni a munkavállalókat más cégektől, ezt pedig úgy tudják megtenni, ha több fizetést vagy jobb munkakörülményeket-, illetve több fizetést és jobb munkakörülményeket ajánlanak. Ez a folyamat elindult, és a gyümölcsét a sepsiszentgyörgyi emberek fogják begyűjteni.

Harmadik mandátumára készül, és ez kalandosan indult. Egyrészt év elején még azon gondolkodott, hogy egyáltalán elinduljon-e, majd következett a korrupcióellenes ügyészség által indított eljárás és ehhez kapcsolódott a több mint tízezer támogató aláírás. Ezek mennyire befolyásolták döntését?

Feltettem magamban a kérdést, hogy érdemes-e folytatni, hiszen a már említett sok népszerűtlen munkálat után hozzám szinte kizárólag csak panaszok jutottak el az emberek részéről, miközben tudtam, hogy megfeszülünk a polgármesteri hivatalban, hogy dolgozzunk, hogy jót tegyünk. Voltak hónapok, amikor azt éreztem, hogy az emberek csak a rosszat látják abból, amit teszünk, és nem látják a jó oldalát.

Ez fordult meg, amikor éreztem, hogy emberek adott esetben sorba álltak, hogy jelezzék aláírásukkal a támogatásukat. Valahogy az érvényesült az elmúlt években, hogy az elégedetlenkedőknek volt hangosabb a hangja, és a csendes többséget alkották a városban, azok, akik belátták, hogy fontosak ezek a beruházások. Ez a csendes többség akkor tudott megnyilvánulni, amikor bajban voltunk.

Akkor látjuk, milyen egy közösség, amikor baj van, és meg kell nyilvánulni. Úgy érzem, e tekintetben a sepsiszentgyörgyi emberek olyan szolidaritást mutattak fel irányomba, ami nem is hagyta meg lehetőséget, hogy gondolkodjak, egyetlen lehetőség volt: kell menni előre.

A következő négy évben melyek a városfejlesztési prioritásai?

A hatvan napos kényszerszabadság, ha másra nem is, de arra jó volt, hogy alaposan végiggondoljam az elmúlt nyolc évet, mi az, amit másképp kellett volna tenni, amire nem figyeltem eléggé. Megfogalmazódott bennem, hogy nagyobb figyelmet érdemel az oktatás. A következő négy év a részemről nagyobb odafigyelést fog eredményezni az oktatási intézményekre, de ugyanígy a gazdaságélénkítésre és munkahelyteremtésre.

Van, ami megosztja a közvéleményt, de én felvállalom és kimondom, hogy a mélyszegénységben élők felzárkóztatása fontos. Ami az Őrkő negyedben történik, az nem csak az ott élőkről szól, hanem mindenkiről. Biztos vagyok benne, hogy az Őrkő világát át tudjuk alakítani, mert tudjuk, mit kell tenni, de eddig nem volt anyagi lehetőségünk, most viszont létezik uniós pályázati lehetőség. Az Őrkőn lakható, civilizált városnegyedet alakítunk ki, ahol azok laknak, akik a társadalom hasznos tagjai akarnak lenni. Ebből mindenki nyer, nem csak az őrkőiek, hanem a város többi része is.

Maximalista vagyok, és kritikus saját magammal szemben. Amit jól csináltunk, azt folytatni fogjuk, de a hibás döntéseket is ki kell javítanunk, a súlypontokat időnként máshova kell helyeznünk. Sok szempontból tapasztaltabban, bölcsebben, felkészültebben vágunk neki a következő négy évnek. Ismét olyan periódus előtt állunk, amikor pályázatokat nyújtunk be. Ezért is fontos, hogy a meglévő csapat induljon a választásokon, hogy a következő hét év pályázatait az eddig felhalmozott tapasztalattal és tudással tudjuk benyújtani.

Vannak politikusok, akiknek a magánéletét is lehet látni, az ön magánélete viszont nem a nyilvánosság előtt zajlik. Mivel foglalkozik Antal Árpád, amikor nem polgármester?

Tudatosan próbálom a családomat, főleg a gyerekeimet távol tartani a közélettől. Soha nem tettem fel egyetlen olyan képet se a Facebookra, amelyeken családtagjaim szerepelnek, így próbálom megóvni attól a nyomástól, amivel a polgármesteri munka jár. A világ legtermészetesebb dolga, hogy nem mindenki szeret engem, de próbálom ettől a gyerekeimet megóvni. Otthon soha nem beszélünk a munkáról, gyerekeim nem tudják azt, hogy én mi vagyok, csak annyit, amit iskolában, óvodában hallanak rólam. Fontosnak tartom, hogy megvédjem őket attól, ami rossz abból, hogy én polgármester vagyok.

Legszebb órák az életemből azok, amit a családom körében töltök. Ha kevés szabadidőm van, kimegyünk a rétyi nyírbe sétálni, állatokat nézni vagy gombászni. Valószínű kevesen tudják rólam, hogy imádok gombászni. Szeretek sportolni is, mert a szellemi és fizikai fáradtságot egyensúlyban kell tartani, ezért esetenként akár száz kilométert is biciklizek, vagy naponta 5-7 kilométert szaladok. Ha kicsivel több szabadidőm van, távolabb megyünk családommal. Az én csend szigetem: Gyimes. Ott nincs mobiltelefon jel se, csak igazi kikapcsolódás a természetben.


Forrás: maszol.ro
Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.