Antal Árpád

Székelyföldön a polgármester nem csak városgazda

2016.06.02. | Székelyföld , Önkormányzati választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


„Hiszem azt, és azért dolgozom, hogy Sepsiszentgyörgy olyan legyen, ahol az emberek jól érzik magukat és büszkék városukra. Bízom benne, hogy 50-100 év múlva úgy fognak emlékezni erre a periódusra, mint amikor a város modernizációja nagyot lépett előre, és bízok abban, hogy ehhez én és csapatom nagy mértékben hozzá tudunk járulni” – nyilatkozta a Maszolnak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere, aki harmadik mandátumára pályázik. 

Az elmúlt nyolc évben, két mandátum alatt milyen elv alapján vezette Sepsiszentgyörgyöt?

Meggyőződésem, hogy Székelyföldön egy polgármesternek nemcsak városgazdának kell lennie, hanem annál többnek, így nemzetpolitika és közösségépítés területén is eredményeket kell felmutatnia. A legfontosabb elvem az volt, hogy egyensúlyt tartsak a közösségépítés és a modernizáció, az infrastruktúrafejlesztés között. Azt vallom, hogy egy várost az embereknek építünk, hiszen hiába lesz bármelyik település csillogó-villogó, ha nem lesz, aki belakja. Azért volt például fontos, hogy Sepsiszentgyörgyön a kulturális intézményeket kiemelten támogattuk, mert jelenleg pár száz ember közvetlenül vagy közvetve abból él meg a városban, hogy kultúrával foglalkozik. Ez egy olyan hozzáadott érték, ami előre viszi a közösséget. Hiszem azt, és azért dolgozom, hogy Sepsiszentgyörgy olyan legyen, ahol az emberek jól érzik magukat és büszkék városukra.

Miben sikerült leginkább előre lépni, az infrastruktúra- vagy a közösség építésben?

Mindkettőben sikerült előre lépni. A kultúratámogatásról beszéltem, de beszélhetek a sport támogatásáról is, hiszen az is közösségépítés. Úgy érzem, megtartottuk az egyensúlyt, és jelentőset léptünk előre az infrastruktúra területén is, és a közösségépítés tekintetében is.

Emlékszem, hogy 2008-ban mennyire szétzilált volt a sepsiszentgyörgyi közösség, alig lehetett olyan témákat kapni, amely mögé a lakosság akár egyharmadát fel lehetett volna sorakoztatni. Az a tény, hogy ma már ilyen típusú széthúzás, elsősorban a magyar közösségen belül nincs, annak az integratív politikának az eredménye, amit az elmúlt években képviseltem. Szerettem volna, hogy a román-magyar viszony területén is nagyobb előrelépéseket érjünk el, de ez kemény dió, mert sokan vannak, akik ebben ellenérdekeltek, és folyamatosan olyan témákat feszegetnek, amelyekkel a román-magyar együttgondolkodást fékezik.

A román közösség soraiban vannak-e olyanok, akik partnerek tudnak lenni a román-magyar együttgondolkodásban?

Időnként vannak, máskor eltűnnek. Most jobb a viszony, mint nyolc évvel ezelőtt volt, de nem lehet azt mondani, hogy rózsás a helyzet. Egyrészt nagyon erősek azok a körök, amelyek abban érdekeltek, hogy a románok, például Székelyföld kapcsán, ne gondolkodjanak úgy, mint mi. Másrészt, ha egy román vezető sok időt és energiát fektetve eljut oda, hogy nagyobb empátiával közelítsen felénk, rögtön rányomják az áruló bélyeget és elszigetelik. Kemény fából kell hogy faragják azokat a román politikusokat, akik ebben a folyamatban partnereink  lesznek, de mi következetesen megyünk előre, és előbb-utóbb partnerekre találunk.

Az elmúlt nyolc évben Székelyföld márkázása eljutott egy szintre, ezt hová kell tovább fejleszteni?

Két irányból közelíteném meg. Az egyik a közjogi kérdés, vagyis Székelyföldnek közjogilag megszerezni azt a státuszt, amit szeretnénk. Másrészt fel kell töltenünk tartalommal, hiszen sok olyan dolog van, ami nem attól függ, hogy születik-e Bukarestben egy törvény Székelyföld jogköreiről. Sok minden kizárólag rajtunk múlik. A rétyi nyírbe például a szemetet nem a konstancaiak hozzák, az nem a galaciak mulasztása, ha a településeken nincs lenyírva a fű és a sáncok nincsenek kitakarítva, és az sem a ploiești-ek hibája, hogy parlagon vannak a szántóföldek, hanem a mi hibánk.

Bethlen Gábort szeretem idézni: „Ha nem is lehet mindig megtenni azt, amit kell, de mindig tegyük meg, amit lehet”. Ha a székelyföldi emberek hasonlóan gondolkoznak, ha mindannyian úgy fekszünk le este, hogy megtettünk mindent, amit lehet, akkor Székelyföld sikeres régió lesz.

Választások előtt a számadás, a mérlegkészítés ideje van. Mit emelne ki az elmúlt nyolc év megvalósításaiból?

Nem szeretek egy-egy nagy dolgot kiemelni, mert fel lehetne sorolni a sportarénát, a naperőművet, a különböző épületek felújítását vagy tulajdonjogának megszerzését az önkormányzat számára, a főteret, a színházat, a kosárlabdacsapatot, stb. Én inkább a hangulat javítását emelném ki.

Nyilván a hangulat is változó, hiszen úgy érzem, négy évvel ezelőtt jobb volt a hangulat, mint idén. Ez azért is van, mert az elmúlt években olyan típusú munkálatokat végeztünk a városban, ami az én idegrendszeremet is kikezdte és a szentgyörgyi emberek ingerküszöbét is elérte. A víz és csatornarendszer korszerűsítését célzó beruházásra nagy szüksége volt a városnak, de valószínű a lebonyolító a Közművek Rt sem tudta eléggé elmagyarázni az embereknek, hogy miért fontos ez a beruházás, milyen hasznuk származik abból, hogy feltúrták a fél várost.

Soha nem igazítottam a beruházásokat a választási kampányhoz. Idén például nagy munkálat még nem történt a városban, de azt tudom mondani, hogy fog történni, de a választások után. Lesznek nagy aszfaltozások és más munkálatok is a városban, és ezt azért kell nekem elhinni, mert az elmúlt években sok helyen ez már megtörtént. Megtehettük volna, hogy a választások előtt néhány utcát leaszfaltozzunk, de az a minőség rovására ment volna. Ehelyett inkább nyáron fogjuk elvégezni a munkálatokat, amikor vakáció van, és kisebb mértékben zavarja meg az emberek napi életét.

Nemrégiben egy sajtótájékoztatón azt mondta: a beruházásokat az uniós és kormányforrásokhoz igazították, emiatt nem mindig talált az emberek elvárása a városfejlesztési munkálatokkal.

Célunk mindig az volt, hogy a sepsiszentgyörgyi emberek által befizetett egy adólej mellé tegyünk legalább öt lejt, amit az uniótól vagy román kormánytól veszünk el. Ez nyilván azt is jelentette, hogy olyan típusú beruházásokat kellett végrehajtanunk, amelyekre voltak pályázati kiírások, viszont emiatt hanyagoltunk olyan dolgokat a városban, amikről mi is tudjuk, hogy fontosak.

Tudom, senkit nem vigasztal, hogy 16 millió eurót elvettünk a román kormánytól és sportarénát építünk a város szélén, ha az ember kijön a tömbházából, és porba vagy sárba lép. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a beruházás hosszú távon fontos a városnak, hiszen a rangját talán négy-öt kiemelt beruházás határozza meg. Itt van például a naperőmű-park amely  minden évben termel a városnak félmillió eurót. Itt van a szépmezői ipari park, amely ha benépesül, termelni fog a városnak, hiszen az ott alkalmazott emberek személyi jövedelemadója a városhoz jön, és minél több pénz lesz a városban, annál több lesz a fogyasztás, gyakorlatilag ezek sok mindent generálnak.

Sepsiszentgyörgy pénzügyi helyzete sokat javult az elmúlt években, az önkormányzat saját bevételei is folyamatosan nőttek, ami azt jelenti, hogy a városban egyre több a pénz. Nincs annyi jövedelem, amennyit szeretnénk, de egy pozitív folyamatnak vagyunk szemtanúi. Az elmúlt öt évben Kovászna megye 15 pozíciót javított a munkanélküliségi rangsorban, rajtunk kívül ezt az eredményt egyetlen megye sem tudta elérni. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben lenne, sok még a tennivaló, de ma sem mondom azt, hogy négy év múlva minden probléma meg lesz oldva a városban, mert hazudnék.

A statisztikák és a gyakorlat is azt mutatja, hogy egyre kevesebb a munkanélküli, a vállalkozások már nehezen találnak munkavállalókat, jó szakembereket, viszont a legnagyobb probléma, hogy alacso