Rostás-Péter István

Kultúrfölény

2015.10.31. | Kultúra , Európai Unió
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Rostás-Péter István

Rajtvonalhoz állhatnak a tizennégyek: ennyi pályázat bizonyult versenyképesnek az európai Kulturális Főváros 2020-as kiadásának megszerzésére. Első pillanatra feltűnő az erdélyi váro sok túlreprezentáltsága, hiszen nyolcan lennének ők, ha Temesvárt is ideszámítjuk, mintegy „bőven értelmezett‟ transzilván merítéssel. Az egyes pályázatok átolvasása hozna elegendő infót, hogy az esélyekről érdemben is lehessen szólni, ezért most inkább madártávlatos – vagy stílusosan drónos – perspektívára szorítkozva, néhány széljegyzet következik. 

Rendhagyó kihívás ez a kultfővárosos hajsza még akkor is, ha Nagyszeben példája még aránylag frissen lebeg az aspiránsok előtt (jelzi, hogy igen, romániai szereplő is esélyes lehet a kontinentális versenyben). Ritka pillanatnak tekinthető azért is, mert az ország nem a hosszú távú, több szakaszos projekteknek kedvező környezet: nincs a kitartó és tervezett finalitású erőfeszítésnek kultúrája minálunk. Provokatív harmadsorban úgy is, hogy a művelődési tárca költségvetése évek óta zsinórban az állami büdzsének diszkrét töredéke, és gyakorta éles alkuk eredményeként maradt éppen akkorácska. Dacára mindennek jó ürügy a versengés a helyi és/vagy regionális identitások újbóli felmutatására, hiszen a tizennégyekből tudvalevő jó páran csak azért szálltak be, mert a mezőnyben való szereplés felhajtó erejében bízva remélik: beindul a pezsgés, halogatott ötletek öltenek kontúrt, a futottak még kategória ezúttal némi sajtónyilvánosságnál és a részvételt honoráló oklevélnél többet hoz a konyhára. Kultúrberkekben való lobbizás tekintetében még a tanulóévek periódusát éljük, de a következő három esztendő hozama ebből a szempontból is fontos lehet: ráébreszt arra, hogy ez a terület is vállalkozás, közvetett profitot termel és egyre inkább szakma, hatékonyságát pedig a profizálódó kultúrbrókerek megjelenése szavatolhatja. Távolról sincs ugyan annyi pénz a történetben, mint mondjuk a foci világában, ahol a megvesztegetések összege felérhet egy egész kultfővárosi költségvetéssel, de számolnunk kell az érdekérvényesítés időnként „sportszerűtlen‟ technikáival is. És végül még egy korántsem mellékes vetület: az európai jelleg. Lehet egy pályázat kiváló projekt, s a helybeli hátszél is ideális, ha nincs hozzá olyan (a kiírás szerint kötelező) külhoni partner, amelynek lobbiereje kedvező döntésre vinné az ügyet. Túlzás nélkül megelőlegezhető, hogy a „vállalkozás‟ sikere nagyrészt ebben rejlik. S akkor lészen 2020, lesz kultúra, s hozzá lágy kenyér.

 

Forrás: www.szabadsag.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.