Borbély Tamás

Táblaügy

2016.02.17. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Borbély Tamás

Táblaügy

A Kolozs Megyei Törvényszék minapi ítélete megerősítette, hogy Romániáról igen nehéz jogállamként beszélni főleg kisebbségi kérdésben. Már jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetiségek jogainak csorbítására az igazságszolgáltatást használják fel a hatóságok, és ebben a játszmában egyre kevesebb beleszólása van a politikumnak. 

Nem volt meglepő, hogy a 2000-es évek elején a Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatal önkényes módon megtagadta a helyi közigazgatási törvény alkalmazását, és nem szerzett érvényt annak a kötelezettségnek, hogy Kolozsvár határában magyarul is kiírja a város nevét a hivatalos román elnevezés mellett, ugyanis az 1992-es népszámlálás szerint még 20 százalék fölötti volt a magyar lakosság számaránya. Némiképp felderengett a remény sugara 2014 júliusában, amikor a most elutasító ítéletet hozó törvényszék egyik bírónője, Monica Trofin a magyarság számára kedvező elsőfokú ítéletben megállapította: a polgármesteri hivatalnak ki kell írnia magyarul is a város nevét. A bírónő úgy indokolta akkori döntését, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről önkormányzati döntés is született 2002-ben, emellett a törvény nem tiltja, hogy a 20 százalék alatti kisebbségek nyelvén is ki lehessen írni a város nevét, és erre számos pozitív romániai példával érvelt. A történetet azóta ismerjük, az ügy másodfokon bukott meg formai okok miatt és került vissza elsőfokra, a törvényszék pedig másodszor már a korábbi döntéssel ellentmondó ítéletet hozott Alexandrina Nan bírónő révén. Ez azt igazolja, hogy az igazságszolgáltatás, mint ahogy számos más román állami intézmény, általában etnikai szempontból nem semleges, vagyis amikor nemzetiségi vonatkozású ügyben kell valamilyen döntést hozni, rendszerint a kisebbségek számára hátrányos módon értelmezik a törvényeket. Vannak persze kivételek is, mint Monica Trofin, de az intézmények nagy részére a kisebbségeket diszkrimináló szemléletmód, a kettős mérce alkalmazása jellemző. A helységnévtábla ügye immár több mint 15 éve Kolozsvár egyik megoldatlan problémája. El lehet bagatellizálni, hiszen látszólag négy vagy öt nyomorult műanyag tábláról van szó. A tét azonban valójában a román jogállamiság, amely ha létezne, akkor nem kellene immár másfél évtizede vitatkozni egy ilyen egyszerű dolgon. Tény, hogy a romániai magyarságnak vannak sokkal égetőbb és nagyobb horderejű gondjai, mint például a pedagógushiány, az oktatás minősége, a közösség gazdasági erejének megerősítése. A helységnévtáblák ügyét súlyának megfelelően kell kezelni, hogy ne növeljük a közösségi kudarcérzetet, ami hosszú távon több kárt okoz, mint a magyar nyelvű település-névtábla hiánya. De ez nem teszi indokolttá, hogy feladjunk egy ilyen fontos elvi kérdést, mint a román jogállamiság hiánya, amely ebben a helyzetben csak a kolozsvári magyarokat érinti hátrányosan, viszont más esetben is bárkire kiterjedhet. Mi a garancia, hogy ha ebben a helyzetben ilyen könnyen el lehetett tekinteni a jogállamiságtól, akkor máskor, más ügyben sem lehet szelektíven, önkényesen alkalmazni vagy éppen nem alkalmazni a törvényeket? A város román többségű vezetésének továbbra is megkerülhetetlen a felelőssége ebben az ügyben, hiszen Kolozsvár az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázik. A tét igencsak nagy, több millió euró uniós és román állami támogatás megszerzésének a lehetőségéről van szó, és a táblaügy negatív fényt vethet az egész projektre. A Hotnews.ro román nyelvű hírportálról egy 2014-es hozzászólást érdemes idézni a kolozsvári táblaügyről. „Tegyétek ki az ördögbe azokat a két-, öt-, kilencnyelvű táblákat, és fejezzétek be ezt a szánalmas cirkuszt! Az EU-ban élünk, nem Kazahsztánban.‟ Az internetes kommentelővel maximálisan egyetértve, csak remélni, tudjuk, hogy Kolozsvár valóban az EU kulturális fővárosa akar lenni.

 

Forrás: www.szabadsag.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.