Winkler: Szerbia esete ismét a kisebbségi kérdés európai rendezését veti fel

2012.03.01. | Külkapcsolatok
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Meggyőződésem, hogy Nyugat-Balkán országai, Szerbiával együtt Európa szerves részei. Csatlakozásuk és európai uniós integrációjuk a közös Európa, valamint a térség stabilitásának és jólétének záloga. A Balkánon a kilencvenes évek véres konfliktusai által okozott sebek még frissek és fájóak.

Biztos vagyok abban, hogy Cristian Diaconescu külügyminiszter által Szerbia csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről kedden, Brüsszelben megfogalmazott álláspontja helyes és korrekt, ilyen értelemben túlzás Szerbia csatlakozási menetrendjének akadályoztatásáról beszélni. A romániai álláspont nyomán kialakult helyzet, amely Szerbia tagjelölti státusának megadását az országban élő kisebbségek jogainak betartásától teszi függővé, újabb érvet jelent az európai uniós kisebbségi keretszabályozás megalkotása mellett.

Az EU legtöbb tagállama erőfeszítéseket tesz a határain kívül élő nemzettársak jogainak védelme érdekében és valamennyi európai etnikai közösség nemzeti identitásának, nyelvének, kultúrájának megőrzéséért harcol. Mindeddig eseti megoldások születtek, elsősorban kétoldalú megállapodások keretében, amelyek a sokszor igen feszült helyzeteket csupán tünetileg és ideiglenesen kezeltek, az illető nemzeti kisebbségek sorsát nem rendezték megnyugtatóan.

Üdvözlendő, hogy a Lisszaboni Szerződés az európai értékek közé sorolja a kisebbségeket. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az elv megléte még nem elég, követnie kell olyan szabályozás kidolgozása és alkalmazása, amely az EU-ban élő valamennyi őshonos kisebbséget véd. Az adott helyzetben, tehát Románia a szerbiai román kisebbség védelmében nem tett egyebet, mint élt azon kevés eszközök egyikével, amelyek a rendelkezésére álltak, hiszen célja az, hogy a Szerbiában élő többi kisebbséggel együtt a román közösség is jogokat kapjon és a szerb állam védelemét élvezze.

Az Agerpres által idézett Cristian Diaconescu úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi jogok védelme "nem csupán Románia nemzeti érdeke, hanem európai érték". Ebből a kijelentésből kiindulva, azt hiszem természetes volna, ha a továbbiakban Románia kezdeményezőként lépne fel és csatlakozna azokhoz az európai erőfeszítésekhez, amelyeknek célja egy európai kisebbségvédelmi keretszabályozás kidolgozása. A kérdésben született alkalmi megoldások nem jelentenek tartós rendezést. A kisebbségi kérdés Európában a jövőben is folyamatos feszültségforrás marad, mindaddig, amíg az EU nem fogadja el annak elvét, hogy Uniós szintű szabályozás megalkotására van szükség. Megelőlegezem, hogy Közép-Kelet-Európában a kisebbségi kérdés a jövőben is terítéken marad és a Nyugat-Balkán többi államának integrációs erőfeszítései során is több alkalommal előkerül majd.

Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy Brüsszel és valamennyi tagállam felismerje, hogy az Európai Uniónak nem csupán államok részei, hanem az azokban élő közösségek is, az őshonos nemzeti kisebbségek pedig államalkotó tényezők nagyon sok tagállamban.

Az a vád pedig, hogy Románia magatartása Európa-ellenes volna, vagy belpolitikai okokból akadályoz egy európai folyamatot, szerintem a cinizmus netovábbja, hiszen Románia és Bulgária schengeni csatlakozása több hónapja kizárólag holland belpolitikai okokból késik. Románia szenvedő alanya annak, hogy a holland kormánykoalíciót egy szélsőséges párt zsarolja, amely különben elveszíti többségét a parlamentben.